Gyermekek a Káoszban

Álmomban a férfi te voltál.
Kezemből a zsoltár
lehullott eléd.
Szajhádnak neveztél,
úgy lettem a tiéd.
És égtem érted, mert az élet oltár. 

Álmomban felgyújtottuk, s lángolt a város.
Szirénák diszkóztak
s a füsttel telt ég
visszaverte a fényeket.
Akkor néztem feléd,
míg te a gyönyörtől könnyeztél, mert meghatott a Káosz.