Megújulás 2012-2013-2014

karolyfi•  2014. január 20. 23:59

1823. Január 21. Emlékezzünk

Ezen a héten az 1823. január 21-én született Madách Imre Életbölcseség című művével köszöntjük. :)

 

MADÁCH IMRE: ÉLETBÖLCSESÉG

 

Az ifjú lélek ha világba lép,
Mint nap, fényárban lát mindent körében,
Míg végre eszmél s látja, hogy mocsár,
Miről lopott sugár reng gazdag ékben.
Boldog, ha megbékélve a világgal,
Tovább ragyog s nem gondol a mocsárral.

Az ifjú lélek ha világba lép,
Azt tartja, Isten mása minden ember,
Míg végre eszmél, s látván, hogy nem az,
Ördögnek nézi csalt kebel dühével.
Boldog, ki megbékélve a világgal
Sem ördögöt, sem angyalt nem keres már.

Az ifjú lélek ha világba lép,
Csillagnak tartja a lány szerelmét,
Őrjöngve küzd, kételkedik, remél,
Míg eszmél s porban látja istenségét.
Boldog, ki megbékélve a világgal,
Csillag helyett beéri jó parázzsal.

Ki is gondol, függvén a hókebel
Kéjhalmain, hogy csontváz van alattok?
Csontvázzá lesz minden gyönyör, ha azt
Hideg kebellel végig boncolátok.
Boldog, ki megbékélve végzetével,
Élvezni tud a perc költészetével.

karolyfi•  2014. január 2. 23:15

Tudnád így vállalni magad, ha ilyen lennél?

Tudnád így vállalni magad, ha ilyen lennél? Megírnád így?


 

Váci Mihály: Százezer út

 


 

Én mindig másként gondolom,
amit elém kínál a lét.
Ha rád nézek is - álmodom
egy velünk történő mesét.
Ha azt mondanám: - Jó, igen.
Ne vedd komolyan, el ne hidd:
- másodpercenként a szívem
igent biccent és nemet int. 

Mert én magam is szüntelen
más vagyok, mint aki vagyok,
- sem az, akinek képzelem
sem az, ami én akarok
maradni, lenni: egyre más,
és mire elfognám, megint
új arc, szédület, kusza láz,
arcom rám soha nem tekint.
Bármely tükörben nézzem is:
- Megvagy! Idenézz! - sír, nevet,
de már is más, ahogy a víz
ragyogtat minden új eget. 

Míg alszom tán ébren vagyok,
s ébren meg mélyen álmodom.
Hiszed - ölelsz, mint hű rabod,
s szíved tán épp elárulom,
és ha ellened vétkezem,
akkor hű sírásom keres,
s míg téged simít két kezem,
talán haragtól kék eres. 

Mikor hozzád szegez a kín,
talán máshol feltámadok,
s ha hívnak csavargásaim,
mindig feléd vándorolok.
Rád nézek: - s hol vagy, nem tudom.
S bármit nézzek, az mind te vagy.
Elhagylak százezer úton,
hogy megleljem kapuidat. 

És mindig másra vágyom,
mint amit szívből akarok.
Szomorún érzem fájón,
azt, ha boldog vagyok,
mikor a legforróbban élek,
legjobban gyilkolom magam,
s a legéltetőbb szenvedélyek
átölelnek halálosan.
Mert nincs határa semminek,
a van, nincs fojtva ölelik
egymást; ha dobban a szíved,
mindig meg is hal egy kicsit. 

A van, a nincs két végű hinta,
és lengő hinta minden itt:
- ez mélybe dönt, szállni tanítva,
az zuhantat, míg felröpít.
Ha öröm hív - már vár a kín,
- a hinta egyre fel le száll,
ha égben vagy, lenn pokol int,
s ha mélyben - fentről fénysugár. 

Ne kérj válaszokat, szívem.
Az igazságból is csak azt
tudom csupán, hogy elhiszem,
de nem azt tudom, hogy igaz.
Már másképp hiszem a világot
s régóta másképpen tudom.
De nem igaz, jó egy se - látod,
hát hagyd - majd újra álmodom. 

karolyfi•  2013. szeptember 30. 10:12

Szerinted képileg mit ábrázol ez a vers?

http://www.poet.hu/vers/123514#hozzaszolasok

karolyfi•  2013. szeptember 19. 21:08

Szögek arannyá válása (folyt.)


Szögek arannyá válása        

         

Megcsillan a nemes fény emléke reggel

Valaha ezüst volt és színarany

Mit otthagyott mondván rabság megvetéssel

Most egy gyík szeméből köszön rá

végre nevet nevet végre

 

Nem száguld a motor...szívén táncol az tét

Lassul a táj és lelassul a perc 

Tenyerébe egy zöldes futó inda hajt 

Lábán a bocskor nyúllá válik

ének és dallam felfakad

 

lelke újra az életé

teste újra az életé

homloka ráncai oldva

szíve többé nem mogorva

újra szenved újra érez

újra boldog újra kérdez

és megszólal és elhallgat

és megbízhat és csalódhat

és könnyezhet és kacaghat

szöget arannyá változtat

 

És most megcsillan a szögeken a vércsepp

Aranyszínen rubintvörös csermely

Lelke táplálja és teste mi egész lett

Száguldhatna motorján de vár

 Élhet végre végre élhet

 

És folyik a vére nem veszi észre már

 Őszébe belevág a téli szél

 De új vért termel és egy új fordulattal

 Nyárrá simít téged ha kéred

 Ha érted ha nem is érted

 

 

karolyfi•  2013. augusztus 28. 12:47

Félbilincs


 

Szétporladunk egymás szemében

Lehetlent látunk egymás szívében

Szaggató vágyunk életünkért

Vonzás és taszítás

Sejtszintű orgazmus

Ölelés és pusztítás

Szaggató vágyunk életünkért

Lehetlent látunk egymás szívében

Szétporladunk egymás szemében