Megújulás 2012-2013-2014

Szerelem
karolyfi•  2013. augusztus 28. 12:47

Félbilincs


 

Szétporladunk egymás szemében

Lehetlent látunk egymás szívében

Szaggató vágyunk életünkért

Vonzás és taszítás

Sejtszintű orgazmus

Ölelés és pusztítás

Szaggató vágyunk életünkért

Lehetlent látunk egymás szívében

Szétporladunk egymás szemében

 

karolyfi•  2013. július 26. 10:34

Szerintetek melyik mondat jobb?

Olyan nagy szükséged van a szeretetemre, hogy mindenre képes vagy érte, talán még arra is, hogy szeress.
Nagy szükséged van a szeretetre, sokmindenre képes vagy érte, talán még arra is, hogy szeress.

karolyfi•  2013. június 22. 10:25

Aforizmák (Károlyfi Zsófia)

Életünk legszebb pillanatai lehet hogy nem szólnak semmiről.

 

Azóta mióta megláttam hibáidat, jobban szeretlek, mert tudom, hogy megmutattad magad nekem.

 

 Hibáid megismerése engem boldoggá tesz, mert így remélhetem hogy te is elfogadod az enyémeket. Ne próbáld levetkőzni őket, mert akkor tökéletes leszel, és ki akar egy tökéletes emberrel együtt élni?

 


 

Tökéletes kapcsolat csak a hibáink megismertetésével együtt alakulhat ki.

 


 

Ne korrigálj engem, ne akarj jobbá tenni. Fogadj el ilyennek. Ha meg tudlak szeretni, úgyis jobb leszek.

 

Ha megváltoztam, amióta ismersz, lehet hogy miattad történt. Ha jobb lettem, azt jelenti, szeretlek. Ha rosszabb, azt hogy nem szeretsz.

 


 

Ha úgy érzed, kezdetben varázslatosabb voltam mint most, kezdjük elölről

 

karolyfi•  2013. május 19. 01:17

A nagyszerű ily' egyszerű

Írhatok én ide bármit kedves

az utolsó hat sor akkor sem lesz

se szebb se jobb

se rímesebb



Egy szépen szösszent sóhaj ez nem vers

de szavakba szedve örökül lesz

szívből hozott

szédületem



Jó így megrészegülve nézni téged

együtt élni át száz meséket

Sóváran csókra venni a szád



Jó így meghökkentően boldog lenni

érintésedben elmerülni

Nem gondolni az egészet át.  

karolyfi•  2013. március 27. 02:33

A szerelem örök, vagy mulandó?

A szerelem örök, vagy mulandó?
Megkínoz, vagy boldogít?
A szeretet mire képes? Hányféle van belőle? Gondolunk-e ezekre eleget, vagy csak pufogtatjuk a szavakat?
Keresed? Vagy menekülsz előle?

Bizonyára mind mások vagyunk....ebben a témában is.
Egy biztos, a szerelemről mindenkinek van véleménye...talán a szeretetről is...
Most csak a saját meglátásaimat írom itt le, azt sem mind prózában. Hisz van-e hitelesebb, mint a Mindenség szava, a vers ?
Szerelemben élünk, vagy hiánya gyötör, szerelemtől félünk, vagy bátran keressük, még akkor is, ha tudjuk, hogy fájdalmat okoz?
Hol így, hol úgy. Már aki képes az ilyen érzelmekre. Van, aki azt mondta nekem, hogy ezen a Földön nincs ilyesmi...
Hát, attól hogy a vakond nem látja a sast, attól a sas még létezik... Kedvenc mondásom.
Az érzelmek nincsenek ugyan korhoz kötve, mégis van különbség abban, hogy aki már csalódott, hogyan viszonyul az érzelmekhez.
Van olyan, aki bekódolja magának, hogy soha többet.
Én, aki sok művészlélekkel együtt egyszerre élek a Földön és az Égen, vagy néha váltva, de mindenképp igénybe véve mindkét élőhelyet, csak sajnálni tudom azokat, akik lemondanak arról az érzésről, mely oly sokmindenre képes, ha a szívünkbe engedjük.
Persze érdemes megtanulni bánni vele, mert a legrakoncátlanabb érzésnek tartom.
A legszerencsésebb, ha párosul a szeretettel, mert az sokkal stabilabb érzés. De mindkét érzés olyan különbségekkel rendelkezik, melyet érdemes magunkban elemezni.
Az Isteni szeretet az első amit először érezhetünk életünkben. Az Ő szeretetét, vagy az iránta érzett szeretetet érezzük-e elsőként, nehéz megfogalmazni, mert egészen kis gyermekként éljük át. Viszont felidézhetjük magunkban, ha boldog kisgyermeket látunk.
Azt a feltétlen szeretetet, ami megtölti a kicsi lelkét, nem kellett kiérdemelni, hisz megkapod, ha ránézel. Ki iránt is érzi ő ezt? Nyílván szereti Teremtőjét, mert egy csodás világban érzi magát, ahol számtalan felfedeznivalót talál. Ezeket is szereti, meg az embereket is akik körülveszik, azok közül jó esetben a szüleit. Nem utolsó sorban, megfigyelhető, hogy saját magát is.
A viszontszeretet, ami a szülőből árad a gyermek felé, már egészen más szeretet. Ó mennyi különbség van ezek között is. Másképp szeretem kicsiként, nagyobbacskaként, felnőtként a gyerekemet...
Erről nagyon hosszan lehetne értekezni, de ugrom a baráti szeretethez. Ez is kezdődhet gyermekként is, de igazán érettebb korban értékelhető.
  Ha belenézek a lelkembe, határozottan különbözik, minden más szeretettől. Érdemes ezt időnként feltérképezni magunkban, hogy kik és mik is azok, akiket, amiket szeretünk, és hogyan szeretjük, és miért is? A legvarázslatosabb számomra az, minek nincs miértje. Persze az is jó, ha van.
  Az élet szeretete is érdekes, és nagyon nagy tartást tud adni annak aki erre képes. Mindentől függetlenül, csak úgy, bármi történik is, szeretni az életünket...felemelő...igen. Gondolj bele!


   Nade a szerelem, az más. Sokan azt gondolják, váratlanul tör életükbe, és védtelenek lesznek tőle. Majdnem így van, bizony.
Mégiscsak, ha átgondoljuk, akkor jön el, amikor megérik az igény bennünk rá, csak nem figyelünk eléggé a belső életünkre, ezért hisszük azt, hogy váratlanul tör ránk.
Ha divat lenne az érzelmekkel foglalkozni, talán megtanulhatnánk időben azt a módszert, amivel ezt felismernénk, és megtanulhatnánk bánni is vele, élni is vele.

  De hát ez nem szokás. Csak a tárgyi igényeinkre készülünk fel, mert azt halljuk mindenünnen hogy az mennyire fontos.
  Van aki távozáskor is azokkal törődik, de gondolom, egy szerető kéz szorítása, vagy simítása többet jelent mégis. Ott van akkor a számadás pillanata,hogy adtunk-e, kaptunk-e szeretetet, szerelmet, ráértünk-e kimutatni, mertük-e megélni.

  A szerelem érzésének igénye, ha kialakul bennünk, találkoznia kell valakivel, akire rávetíthetjük. Azért nevezik vaknak a szerelmet, mert tudat alatt olyannak láttatja azt akire vetül, amilyennek elképzeli, amilyenbe szerelmes tud lenni. Az illető legtöbb esetben nem olyan, és még nem is tehet róla, hogy nem olyan. Ha viszonozza is a szerelmet, akkor is eljön a csalódás és kiábrándulás, ha a valódi énbe nem képes beleszeretni a másik, vagy megszeretni sem.
  A másik helyzet amikor viszonzatlan a szerelem. Na ez a költészet kincsestára. A legtovább tart a beteljesületlen szerelem, és a legtovább fantáziál.
  Ó, az a kölcsönös szerelem, az amiket látok, és később kiderül róluk, hogy a külvilág felé mutatott szerep, arról most ne essen szó.
De van valódi kölcsönös, sokáig tartó érzelem igen. Láttam felismertem, de nem vagyok tudósítója sajnos.
  Jöjjenek a Mindenség szavai, melyek rajtam keresztülfolyva szólnak az én valódi és bátran vállalt érzéseimről.
  Meggyötörnek, fájnak, és mégis keresem, és remélem, hogy egyszer felhőtlenül repülhetek tőlük. Volt már rá példa. Ez benne a leggyönyörübb, mert a boldog szerelem olyan hatalmassá tesz, és hihetetlen dolgogra tesz képessé, amit érdemes megélni.
  Mulandó is és örök is egyben.