Prózák, és 2009-ig versek.

karolyfi• 2009. december 15. 03:01

ARANYCERUZA

Kedves Szépen Rajzolók! Hamarosan lezárul az alig ismert tehetségek, amatőr és hobbyrajzolók pályázata.

Aki igyekszik, még bekapcsolódhat.

Értékes díjak vannak, és a könyvbemutatón sorsolás útján is lehet nyerni belőlük.
December 18-ig jelentse be mindenki, hogy küld-e pályázati rajzot.

aranyecset.hu@gmail.com

Dec.22-én kalapácsütés!
Amennyi addig lesz abból készül a könyv. Címe:

ARANYCERUZA

RAJZOK ÉS GONDOLATOK AZ EMBERRŐL

Aki új, és még nem tudja hol nézheti meg a könyvbe készülő alkotásokat, figyelmébe ajánlom a www.aranyecsetpalyazat.gportal.hu oldalon az esélyes grafikák modult, és a KERETEZVE MILYEN? modult. Ugyanis elkezdődött a képek keretezése.
Olyan lesz, mint egy megörökített kiállítás.
Büszkék lehettek majd szép munkáitokra.
Nézzétek meg a díjazottak nyereményeit is.
Üdvözlök mindenkit ebben az új alakuló közösségben.
Aranyecset :-)
KZs

A KÖNYV KEMÉNYTÁBLÁS, CÉRNAFŰZÖTT kB 60-70 RAJZZAL

DECEMBERI ELŐRENDELÉSSEL 1500 Ft.

JANUÁRI KÖNYVBEMUTATÓ UTÁN 2500 Ft LESZ-

--
Károlyfi Zsófia
www.sokoldalu.eoldal.hu
www.aranyecset.hu

3 hozzászólás

karolyfi• 2009. december 12. 10:58

papírfecni helyett

Csak úgy ideírtam, majd beépülnek verssé egyszer talán. a cédulát elkeverném.

Jó hogy mondjátok. Akkor elválasztom, cím, és az egyik kész...?...a másik is?

Így kerek?

Míg velem voltál,
Jobban hiányoztál
Mint most,
Hogy megfakult a tegnap.

Míg velem voltál
Hiányos volt minden...
Távollétedben
Egésszé lett,
Kiegészült
A Minden.

Bármikor

Előbb anyám vert
Majd az Élet
Én már örök szerelmet
Nem remélek
De megtanultam
Megállítani az időt
És az álló időben
Megőrizni őt

Időtlenségben
Őrizlek téged is
Vándortáskád
Fogasomra teheted
Így egészen
Hozzám tartozol
Bármikor jössz
Bármit viszel
S hozol

10 hozzászólás

karolyfi• 2009. december 9. 00:26

Azta!!!! Időutazás a POET-on????

Nézzétek meg a hozzászólás dátumát az Út c. bejegyzésem alatt. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

3 hozzászólás

karolyfi• 2009. december 9. 00:08

Út

Nem láttam,
Nem éreztem,
Nem hallottam,
Csak mentem,
Szorongva, rettegve
Az Úton.
Fekete árnyak lengtek körül.
Kellet a Fény,
Kellett a Tűz,
De égetett...
Elégett a testem, és léptem.
Valami megmaradt,
Mi továbbvitt a ködös Úton,
Mely újra sötét lett és hideg.
Dermesztő zajok zengtek mindenütt.
Hiányzott a Csend, de kellett a Hang.
Harang szólt, de üldözött a kongás,
És megszakadt a hangom.
Valami megmaradt, mi továbbvitt egy csendes úton,
De a csend fájt
Kerestem tovább egy más Utat,
Mi várt...
Fényeset, díszeset, zenét...
De az előadásnak vége lett
És csak a könny, mi megmaradt ,
És a szív üres...
A szememet elnyelte a Tenger...
Valami mégis felhozott,
Mert kellett a szó.
És meghallottam a Hangot,
Megéreztem a pillanatot,
Megláttam a fényt, a Fényt,
És
Enyém a nap melege,
a harmat
a köd,
Enyém a hullámok hangja,
a madár
és a harang
Enyém a fa
a levél
és az est
Enyém a Hajnal
a gyümölcs és a virágszirom
Enyém a mosolyod
és a könnyed
Enyém a suttogás
a szó a Titok
Enyém a Kapu a Tél a Nyár
Enyém a Törvény és a gyöngy
Enyém a Csillag a Végtelen és a lét
Enyém a Kenyér a Szeretet és a megváltás
Enyém a lépés az ígéret és az Út
Enyém az Élet a szabadság és a Hatalom
és elvonul a Múlt,
Enyém a Csoda,
Mert szemet cserélve láthatlak újra,
Föld, Mindenség, Isten