2016 Majomkodunk?

Vers
karolyfi•  2016. december 23. 11:06

Jó lesz ez a rongyos régi?

A Karácsony

Az
év alkonya
a Karácsony,
az érzések ébresztője.
Ahogy a lemenő nap misztikus,
más
fényben láttat,
most erősebben érzed, mi szívedben lappang,
remélhetőleg máskor is.
Még néhány nap, és elérkezik az év éjszakája,
a mámorral átvirrasztott felfényezett sötétség búcsúja,
hogy újjáébredve, frissült erővel induljon az év hajnala az Újév.
Kívánom, hogy egész évben szeress.

 

 

 

 

 

Majd jövőre megújulok.

És ti?

karolyfi•  2016. szeptember 26. 21:11

Szerinted meddig lehet újrakezdeni?

Újrakezdés

 

Már csak a madarak beszélnek.

Hallgatja, és nézi a tegnap mivé lett, 

szétfoszló felhőkönnyű semmivé vált.

Az álom, ólomsúlya nyomán ébredt,

mint három kívánság egyike.

 

A kezdet és vég torát üli.

Hogynem kirakós játéka lettél neki,

ki szélvészként repült motorján hozzád.

Most sorsában léted okát keresi,

szemében beszédes csillogás.

 

És elmerül a rögös múlt.

Az út új és ködös puha.

A bölcs is újra ostoba.

karolyfi•  2016. június 7. 22:06

Mily furcsa játék

 

Nyári szöcskék percegésében,
firkálok egy papírra ötévesen.
Nem mondja senki, folytasd, ez jó.

Meghitt, csendes az este, pedig
a főgonosz sohasem tétlenkedik.
Szövögeti terveit, az ám.

Most elmerülve festem a jót,
piacon kínálom kalapból a szót.
Kísérőm egy fekete árnyék.

Kedvesem, az élet mily furcsa játék.

karolyfi•  2016. június 7. 21:52

Mit látsz?

Parton
állva nézem a megfoghatót.
Hullám kavarint fel a 
légbe
és kéklő végtelent tesz elém.
Örökkévaló ez az 
érzés.
Egyszerre magasztos és szerény
és kétkedő a kérdés
Mit látsz ?
Én azt látom ami az enyém.

karolyfi•  2016. május 4. 14:13

Mily furcsa játék



Nyári szöcskék percegésében,

firkálok egy papírra ötévesen.

Nem mondja senki, folytasd, ez jó.

Amiről nem tudok, az nem hiányzó.

 

Meghitt, csendes az este, pedig

a főgonosz sohasem tétlenkedik.

Szövögeti terveit, az ám

nem menekülhetek, ez a sorshazám.


Tucatnyi év múlva is marad.

Naponta újra kínoz, belémharap,

de fellázadok végre, s vége.

Mi velem marad, csak a kígyó mérge.

 

Most elmerülve festem a jót,

piacon kínálom kalapból a szót.

Kísérőm egy fekete árnyék,

Kedvesem, az élet mily furcsa játék.