2016 Majomkodunk?
VersJó lesz ez a rongyos régi?
A Karácsony
Az
év alkonya
a Karácsony,
az érzések ébresztője.
Ahogy a lemenő nap misztikus,
más
fényben láttat,
most erősebben érzed, mi szívedben lappang,
remélhetőleg máskor is.
Még néhány nap, és elérkezik az év éjszakája,
a mámorral átvirrasztott felfényezett sötétség búcsúja,
hogy újjáébredve, frissült erővel induljon az év hajnala az Újév.
Kívánom, hogy egész évben szeress.
Majd jövőre megújulok.
És ti?
Szerinted meddig lehet újrakezdeni?
Újrakezdés
Már csak a madarak beszélnek.Hallgatja, és nézi a tegnap mivé lett, szétfoszló felhőkönnyű semmivé vált.Az álom, ólomsúlya nyomán ébredt,mint három kívánság egyike. A kezdet és vég torát üli.Hogynem kirakós játéka lettél neki,ki szélvészként repült motorján hozzád.Most sorsában léted okát keresi,szemében beszédes csillogás. És elmerül a rögös múlt.Az út új és ködös puha.A bölcs is újra ostoba.Mily furcsa játék
Nyári szöcskék percegésében,
firkálok egy papírra ötévesen.
Nem mondja senki, folytasd, ez jó.
Meghitt, csendes az este, pedig
a főgonosz sohasem tétlenkedik.
Szövögeti terveit, az ám.
Most elmerülve festem a jót,
piacon kínálom kalapból a szót.
Kísérőm egy fekete árnyék.
Kedvesem, az élet mily furcsa játék.
Mit látsz?
Parton
állva nézem a megfoghatót.
Hullám kavarint fel a
légbe
és kéklő végtelent tesz elém.
Örökkévaló ez az
érzés.
Egyszerre magasztos és szerény
és kétkedő a kérdés
Mit látsz ?
Én azt látom ami az enyém.
Mily furcsa játék
Nyári szöcskék percegésében,firkálok egy papírra ötévesen.Nem mondja senki, folytasd, ez jó.Amiről nem tudok, az nem hiányzó. Meghitt, csendes az este, pediga főgonosz sohasem tétlenkedik.Szövögeti terveit, az ámnem menekülhetek, ez a sorshazám.
Tucatnyi év múlva is marad.
Naponta újra kínoz, belémharap,de fellázadok végre, s vége.Mi velem marad, csak a kígyó mérge. Most elmerülve festem a jót,piacon kínálom kalapból a szót.Kísérőm egy fekete árnyék,Kedvesem, az élet mily furcsa játék.