2016 Majomkodunk?

http://nemvalovilag.blogspot.hu/

Minden alkotónak, aki szeretne fejlődni, és megtanulni LÁTNI. II:


Előzmények:http://nemvalovilag.blogspot.hu/2016/02/minden-alkotonak-aki-szeretne-fejlodni.html
Ha érdekel a téma, iratkozz fel blogértesítőre.

"Tudod Vincent, a művészettel az a probléma, hogy túl sokáig tart a technika elsajátítása. Amikor végre sikerül, a művész már valószínűleg rég elfelejtette, hogy mi volt az eredeti célja." (Anton Mauve)
Festőknek, grafikusoknak, íróknak, költőknek.
Kurzus indul nemsokára. Online és személyes is. Érdekel?

Tudni kell mi a különbség a tanulmányra szánt munka és az egyéniségi alkotás között. Mi az ami gyakorlás szintjén kitűnő mű, és mi az a komponált alkotás, ami kiállításra, vagy megjelentetésre való.
Magadra utalva úgy tudod meglátni a javítani valót, hogy sokáig félreteszed a művedet, és friss szemmel, szinte idegenként tekintesz rá. Lehet hogy még ekkor sem tudod "helyére "tenni a művedet.
Ha nálam megtanulsz látni, könnyű dolgod lesz. Mások munkájában könnyebb észrevenni a hibát, úgy mint "mások szemében a szálkát".
A sajátunkban nehezebb, és néha évek múlva "verjük fejünket a falba", hogy miért is adtunk ki a kezünkből befejezetlen alkotást. Amikor már másnak a tulajdona, többet nem nyúlhatunk hozzá. Nem igaz, hogy ha megvette, mert neki tetszett, az az én igényeim szerint is elég jó.
Meg kell tanulni látni, ez a megoldás, és akkor vállalhatjuk a régi "zsengéinket" is bátran.

A képzőművészeti alkotásoknál fontos az egyensúly, a színharmónia és valami varázslat, ami még a kezdő alkotót is a mesterművekhez emeli, mert a mű kisugárzása különleges energiát közvetít.
A verseknél fontos a ritmus, a dallam, rímesnél a rím, és fontos a szókincs, a nem hétköznapi mondanivaló. Fontos még valami varázslatos, melytől megdobban a szív, vagy könnyekre fakaszt.
A prózánál fontos a mesélőkedv, a mondanivaló, a magával ragadó történet, és nem utolsósorban a bensőséges hangulat, a választékos szókincs. Még sok más fontos dolgot átbeszélünk.

Értékelni nemcsak a művedet, saját magadat is tudni kell.
Soha ne szégyelld a művedet.
Senki sem tökéletes, de az alkotni tudásnak fokozatai vannak. Ha tudod, hogy te hol tartasz, nem okozhat fájdalmat egy rossz vélemény.
Ha részt veszel a foglalkozásokon, meg fog nőni az önbizalmad, de oly módon, hogy nem értékeled túl magad.
Magabiztosan tudod vállalni amit csinálsz. Tisztában leszel avval, mi az erősséged, és mi a fejleszteni valód.
Bátran fogsz bárki elé kiállni alkotásoddal. Nem fogsz pöffeszkedni, ha dicsérnek, de nem esel kétségbe a rosszindulatú és irigy kijelentésektől sem. Meg fogod tudni különböztetni az építő kritikát az egyéb véleményektől.

http://nemvalovilag.blogspot.hu/2016/04/megnyito-utan-lelekut-nyolc-allomasa.html

AZ ÁLOM IS VALÓSÁG

A gondolat teremtő erejéről már mindenki meggyőződhetett, hisz bármi, amit az ember létrehoz, előbb gondolataiban születik meg.

Tehát kétségtelen, hogy a gondolat - bár láthatatlan -, de egy létező dolog.

Ebből számomra az következik, hogy az álmodozás és az álmodás is létező dolog, mivel az agyunkban jön létre, méghozzá hasonlóképpen, mint a gondolat.

Az álmodozásból is létrejöhetnek kézzelfogható dolgok.

Velem előfordult már nemegyszer, hogy álmodoztam valamiről, vágytam valamire, és egyszer csak megvalósult - pedig nem is pont a célért cselekedtem. Egészen mást szerveztem, és a korábbi álmodozásomból valósult meg valami.

Álomfejtésről most nem indítok értekezést, de van olyan, hogy előre megálmodunk valós dolgokat.

Kijelenthetjük-e, hogy ha a gondolat valóság, akkor 

AZ ÁLOM IS VALÓSÁG?

Véleményem szerint igen.

Igencsak kézzelfogható valóságok az alkotások. Nagy részük álomból születik, álomról szól, vagy fantázia. 

Szóljon erről a következő kiállításunk témája. Két kiállítást rendezünk ebből.

Az egyik egy alkotópáros egymásra találása kapcsán szerveződött. Hollai Krisztina, aki  az Aranyecset Művészeti Egyesület művészeti vezetője, és én, Károlyfi Zsófia, aki ezt az egyesületet alapítottam, közös kiállítást szervezünk. 

PÁLYÁZAT

A másik kiállítás ugyanebből a témából egy közös kiállítás, melyre pályázat útján lehet jelentkezni az 

aranyecset.hu@gmail.com címen

Mit is ér?

A játéknak vége, de kezdődik egy másik 

kettő közt a hétköznap ásít 

Mert mit is ér a beszéd és a gondolat 

ha nem vibráló szín szövi, s ködös homály

A teremtésnek szerepe vár.    (KZs)

Az itt kiállított képeim közül a legújabbak az univerzumi életérzésről  a  természetbe való visszaolvadásról szólnak, és a jövő harmonikus világából küldik az energiát a visszatéréshez.

Erről a  jobb világról való vízióm hatja át az összes alkotásomat, de amíg eddig a ráérzések vezettek, most már a tudatos mondanivaló viszi előre témáim kialakítását.

Röviden: 

Amikor majd a mostani korunk emlékét is beszőtte a pók, lesz egy világ, amikor el sem hisszük, hogy így éltünk.

Ekkor harmóniába olvadva élünk együtt a természettel, erős lesz a telepátia és a jelrendszer, és semmi fölösleges dolgot nem fogunk gyártani.

Néhány képemnek magam készítek keretet, ez is a vászonra van feldolgozva. Olvadásos módszerrel, és aranyozva, evvel szimbolizálom a visszaolvadást a természetbe, és az Aranykort.

Lesz egy világ, a jövőőskor (ARANYKOR)
Vízió
Az a világ, aki megmutatta magát nekem, kis részletekben, jelenetekben
villan fel előttem. Nem az egész világ, csak egy-egy kép. Ezeket
festem meg, de egyre tisztábban, világosabban rajzolódik ki előttem,
milyen is lehet az életünk, ha így élünk.
Már tudni fogjuk, hogyan nem szabad élni, mire nem szabad használni a
tudást.

Fejlett lesz a jelkép és szimbólumrendszer.
A mostani világról rémmesék születnek, vagy tanmesék, vagy szkeptikus
humorizálások.

Gondolatok a képek előtt sétálva:

A művészet nem tananyag, hanem öröm a köbön. Öröm a meglátás, öröm az ábrázolás, és öröm, amikor a nézővel egy hullámhosszra tud kerülni az alkotásból kisugárzó erő.

Azt, hogy mit gondol egy festő, soha nem tudhatjuk meg pontosan. Aki érzékeny lélek ráérez a kép lényegére, vagy az apró részletek szemlélésébe találja meg örömét. A festő szívből jövő gondolatai, az ecseten keresztül rányomódnak a vászonra, és örökkévalóvá varázsolják azokat a megismételhetetlen szeretetteli ihletett napokat, melyeken a művész mesterkedik.

Egy kiállítás jelentőségét érezheti az ember, amikor végignézi, és az hat rá.

Sokminden akkor értékelődik fel igazán, amikor már hiányzik.

Képzeljék el, ezt a teret ezek nélkül a képek nélkül.

Akinek nincs ilyen kivonó fantáziája, jöjjön el a finisszázs után is.

Izgalmas élmény látni egy képet a műteremben. Mégis azt mondom, méltó helyen egy kiállítótérben van, sokkal jobb itt szemlélni. Az igazi szépsége egy képnek akkor hatványozódik, amikor a helyére kerül. A legtöbb képnek a tulajdonosánál van a helye. Amikor a vásárló a saját maga alakította környezetébe elhelyezi az általa kiválasztott képet. Ekkor van az oda-vissza hatás. Ekkor szakad ki a többiek mellől a kiválasztott, és egy új környezetben egyedül pompázhat. Egyedi környezetből küldheti állandósult energiakisugárzását ránk.

A Lélekút nyolc állomása

Az első állomás, a Lélek leszületése.

Ki tudja lelkünk honnan jön? Csak sejtéseink vannak.

Tegyük fel, hogy a kozmikus térből, valahonnan elindul. Mit érezhet, amikor meglátja távolról a Földet? Kíváncsian készülődik, talán egy nagy kalandnak gondolja ezt a feladatot. Vonzza a távolság. Mélység ez, vagy magasság? Repíti a mindenség ereje és testbe öltözve megérkezik a Földre. 

A második állomás, a környezethez való alkalmazkodás.

 Még, látszik megérkezésének útja, mint egy töröttszárnyú madár áll le a Földre. Még az Univerzum részének érzi magát. Teljesítette feladatának első nehézségét. Megékezett.

Valószínű meghökken ettől a nagy változástól. Szabad szárnyalás helyett földhözragadt lábú testbe van zárva . Új élmény ez és új feladat.

A harmadik állomás, a diszharmónia megjelenése.

 Miután körülnéz és megtapasztal elég sokmindent, eszébe jut miért is érkezett ide. A szabadság és a boldogság hírnöke.

 Észreveszi a földi élet problémáit. Tervei megvalósítása nagyon sok nehézségbe ütközik. Nem csinál belőle gondot, keresi mindenre a megoldást.

A negyedik állomás, a küzdelem a nehézségekkel.

Az egyik probléma hozza a másikat, már nem elég a szorgalom. Energiát gyűjt és hatalmas erővel nekilendül, elhatározza, hogy mindennel megküzd, mindent megold. Minden erejét belevetve  harcol a jóért, egészen a kimerülésig.

Az ötödik állomás, a sötétség előtt.

Úgy érzi hiábavaló volt az akarat, felesleges volt erejét beleadni, reménytelenül fogalmazza meg magában a kudarcot és kilátástalannak tűnik a folytatás. Elsötétül körülötte szinte minden, csak egyetlen távoli fény hívogatja. Ha nem vetné rá tekintetét erre a Fényre, az örök sötétségnek adná meg magát, és dolgavégezetlenül kellene távoznia.

A hatodik állomás,  a Fény legyőzi a Sötétséget.

Hosszú vívódás után újra erőre kap és elindul a Fény felé.Ragyogó lesz a világ körülötte.

 Ennél boldogabb még soha nem volt. Szinte szárnyal a láb alig érinti a talajt. Ezt az élményt nem érezhette soha, mert ezt csak akkor kapja meg, ha átéli a küzdelmet, és a reménytelen időszakon is túl tudja tenni magát magát. A legnagyobb fényesség a jutalma, euforikus állapotba kerül. Ez a boldogság extázisa.

A hetedik állomás a dinamikus harmónia.

 Amikor a határtalan boldogság csillapodik,

elérkezik akiegyensúlyozott dinamikus harmónia időszaka, amikor úgy érzi újjászületett, mindent újult erővel folytat. Könnyed mozdulatokkal végzi a dolgát, nem is érti mi okozott akkora gondot azelőtt. Tisztán látja mindenre a megoldást, és egyszerűen eléri a célt. 

Ez már nem ellobbanó határtalan eufória, hanem parázsló tartós boldogság.

A nyolcadik állomás, a Mindenség harmóniája.

 A lélek megsokszorozva önmagát, eljut az Univerzumba és onnan ragyog le, impulzusokat közvetít, csak meg kell érezni, üzeneteket ad át, csak meg kell hallani. Néha leküld egyet megsokszorozódott lényéből, amikor is kezdődhet elölről egy új Lélek leszületése.