2016 Majomkodunk?

karolyfi•  2016. december 23. 11:06

Jó lesz ez a rongyos régi?

A Karácsony

Az
év alkonya
a Karácsony,
az érzések ébresztője.
Ahogy a lemenő nap misztikus,
más
fényben láttat,
most erősebben érzed, mi szívedben lappang,
remélhetőleg máskor is.
Még néhány nap, és elérkezik az év éjszakája,
a mámorral átvirrasztott felfényezett sötétség búcsúja,
hogy újjáébredve, frissült erővel induljon az év hajnala az Újév.
Kívánom, hogy egész évben szeress.

 

 

 

 

 

Majd jövőre megújulok.

És ti?

karolyfi•  2016. október 11. 22:07

Egy történet, több szemlélet...

A derekamnál átvizesedett a takaró. Hol vagyok? 

Hideg dermesztő a  levegő. Korom sötét van. Tapogatok magam körül. 

Egy fémes henger akad a kezembe, még jó hogy ez egy zseblámpa. Az udvaron vagyok, persze a többiek  a házban horkolnak. 

Zuhog az eső, én pedig egy vékonyfalú sátorban tocsogok vizes paplanommal. 

Csoda, hogy valakinek eszébe jutok, és szól, hogy menjek be, mert itt tüdőgyulladást kapok. Dehogy megyek, még ez is jobb annál, mint egy zárt térben lenni és mások horkolásától ébren hánykolódni egy szobában. 

Beletörődve fekszem a tocsogó fekhelyemen, és rettegve figyelem a szél és eső hangja közé keveredő ismeretlen zajokat. 

Alig tudok újra visszaaludni. 

A napfelkelte látványát sajnos szédült alvásom miatt kihagyom, és a  délelőtti napsütés ébreszt fullasztó melegével.

Kikászálódom áporodott nyirkos cókmókjaimból. Ezt is túléltem.



A derekamnál átnedvesedett a takaró. Hol vagyok? Hűvös tiszta levegőt szippantok ujjongó tüdőmbe. 

A sötétség, mint az ősotthon, úgy ölel körül. Óvatosan matatok tárgyaim között. 

Rálelek egy zseblámpára, és máris világosodni kezd, nemcsak az elmém. Sátorban vagyok, méghozzá egyedül. Nem kell hallgatnom a többiek szuszogását. 

Az eső megnyugtató szemerkélésének  millió apró kopogása jelzi a természet sokszínű tulajdonságát. 

A ház ajtajából szólítanak, hogy menjek be, nehogy megfázzak. Eszemben sincs elmenni innen.Szeretem érezni a számkivetettség érzését úgy, hogy lehetőségem lenne változtatni helyzetemen, de nem teszem. 

Eligazgatom a takarót ügyeskedve, hogy a beázott fele ne érjen hozzám, és engedem hatni érzékszerveimre az éjszaka energikus lágyságát. 

Elmondhatatlanul csodás érzéssel ringatom magam vissza az álomba. 

Reggel a  keletről rámvetődő fényre sem ébredek fel. A magasan járó nap melege ad kontrasztot az éjszaka hűs borogatásának. 

Mosolyogva bújok ki  a meleg napfényes udvarra. Mondtam én, hogy csodaszép az élet.



Záporsátor



Elhaló tücsökhangok, szélfútta vízverés.

 

Félpőre testemre, takaróm már túl kevés.

 

Bőrömet borzongatja a zivataros nyári éj.

 

Sátrammá válik, a szenvedve szenvedő szenvedély.

karolyfi•  2016. szeptember 26. 21:11

Szerinted meddig lehet újrakezdeni?

Újrakezdés

 

Már csak a madarak beszélnek.

Hallgatja, és nézi a tegnap mivé lett, 

szétfoszló felhőkönnyű semmivé vált.

Az álom, ólomsúlya nyomán ébredt,

mint három kívánság egyike.

 

A kezdet és vég torát üli.

Hogynem kirakós játéka lettél neki,

ki szélvészként repült motorján hozzád.

Most sorsában léted okát keresi,

szemében beszédes csillogás.

 

És elmerül a rögös múlt.

Az út új és ködös puha.

A bölcs is újra ostoba.

karolyfi•  2016. június 7. 22:06

Mily furcsa játék

 

Nyári szöcskék percegésében,
firkálok egy papírra ötévesen.
Nem mondja senki, folytasd, ez jó.

Meghitt, csendes az este, pedig
a főgonosz sohasem tétlenkedik.
Szövögeti terveit, az ám.

Most elmerülve festem a jót,
piacon kínálom kalapból a szót.
Kísérőm egy fekete árnyék.

Kedvesem, az élet mily furcsa játék.

karolyfi•  2016. június 7. 21:52

Mit látsz?

Parton
állva nézem a megfoghatót.
Hullám kavarint fel a 
légbe
és kéklő végtelent tesz elém.
Örökkévaló ez az 
érzés.
Egyszerre magasztos és szerény
és kétkedő a kérdés
Mit látsz ?
Én azt látom ami az enyém.