tegnap kispál.ma mikulás.

PECSA. este hétkor már kigyózó sor a kapuk elött. Kispál és a Borz koncert lesz, hát persze.
Az előzenekar valami Esti Kornél. Volt néhány jó megoldású számuk. Meg volt egy kifejezetten csinos vokalista lány. Meg a gitáros csávesznek elszakadt az A húrja a végén. Így jár aki püföli a hangszert, meg pánikból koncert elött cserél húrt. Lement.
Gyors pakolás, borok nyitás alatt.
És elkezdődik. Szörnyen meglepett Lovasi Andris oriási fejlődése improvizációs készségben.
A Kispi szokásosan jól zenélt, bár volt pár rész ahol nekem személyszerint a technikai megoldásai nem tetszettek, de természetesen nagy egyénisége van a gitárjátékának.
A Dió vérprofi, mint tudjuk.
Mihalik Ábelről megtudtuk hogy a dobos, a zenekar legfiatalabb tagja prosztatagondokkal küszködik. Nem tudom hogy poén volt-e vagy sem, de a "Gyónás" c. számnál elég eröltetett tempóban szaladt le a színpadról hiszen egyszálzongorás szám(amúgy nem, de most igen).
Lovasi el is magyarázta a szám után hogy addig amíg az Ábel nem kezdi el szedni a Prostamol Uno-t addig játszák ezt a számot, amúgy nem.
A humor végig jelen volt. Kiemelném a közönség megénekeltetését, a Republicra hajazó hajlongásra kérést. Lovasi három részre, és három szólamra osztotta a közönséget. Dó, Ré, Mi.
Elég sokat játszottak, el is fáradtak.  Bár amikor lementek, gyorsan visszajöttek, aztán megint lementek és megint visszajöttek, és egy példátlan ráadást dörgöltek az orrunk alá.
Persze értelem szerűen mint majdnem minden Kispál koncerten a  nagy sikerű "Ha az életben" c. szám zárta a bulit. Aztán elfogyott a bor, sok jót és élethű-mikulást kivántak és kimentek.
Mi meg hatása alatt voltunk még sokáig a történteknek.