személyeskedés.

Most én tisztán írok néktek. Nem tudom kiknek, de most nincs vers, nincs zene. Azt akarom csak kiáltani a világba hogy kurva jól érzem magam. Megvan az egyensúly( lásd: egy régebbi bejegyzés), megvan a zene, meg mindennek a helye. És az utóbbi rímelt, szóval mégsem tudom a versességét elhagyni a dolognak.  Ma ragasztottam egy teleszubjektives matricát a gitáromra( teleszubjektiv.blogspot.com). Nagyon fasza.



na, Vitézség.

gergelycsaba