múltra.

Szabók és Molnárok

Voltak itt bent a szívben szabók és molnárok
Hordom a ruhát, amit csináltatok.

Az a búza, amiből a kenyér lett
Azt megirigyelhetné román, szlovák vagy lett.

De most már nincsenek bent elhagyták a kulcsot,
Meg amúgy is új lakat van
Elég nagy és súlyos

Húzza is le.

Majd a következőnek adom a kulcsot
Mondja: „Nem kell, én anélkül is bejutok.”
Mondom: „Arra én kíváncsi vagyok!”
Mondja: „Nyugi, tudom, hogy mit tudok.”

Hogy mit tudok.