mother.

karadigcsaba•  2010. szeptember 3. 15:07


Szíved kertje talán szép volt
De most úgy látom csak egy barnásfekete folt
Van ott a rózsák helyén, meg az almafa helyett
Nekem egyszer ha adsz teret

 

Én megmondom hogy miért jöttem. Szeretni.
Nem csak úgy lézengeni mint egy lusta szőke angyal, hebegni
Állni szótlanul, sós ajakkal, és mély nyilat szúrni szembogaradba
Tudod én néha szeretetet is ágyazok a szavakba.

Nem csak úgy vagyok, mint te, aki mindenkit ellöksz
Kivéve a Buddhát, meg a Lámát, és szinte köpsz
Arra mi én vagyok, és mi ketten lehettünk volna
És most meztelen fekszek kint a porban

Oda jön egy lány, kékszem, és mosolya
Simogatóan, lágyan ható, de : Vigyázz ott egy pocsolya !
Megyek vele. Édesanyát úgyse érdekli hol, mikor vagyok
Ha meg rákérdezek hogy szeret-e, csak elnéz és habog


 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!