Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
mindjárt bőgök.
karadigcsaba• 2010. október 22. 15:50
Szeretőm a meszkalin
Estefelé már csak a szürt fény köszön be a redőnyöm közt
Az aranyborból még egy utolsót hörpölök
Gyertyát gyújtok aztán jöhet a romantika
Most jöhet neked egy bókolós sika
Ülünk a kertben, fuvolaédes patak, bársonyfű
Szöcske szökken, mögötte sok formás kis betű
Talán sok volt, levesbe kellett volna a gomba
Hazafelé integet a szomorú akác lombja
Összerakom a betűket aszondja : ez az élet keserűnek túl savanyú
Átugrik egy árkot és az akácfa alatt egy gyapjún
Heveredik le, levelek hullanak rája
Én a nőmmel akácfaárnyékban, nézzük mostan hogyan filozofálnak
De nézd : meg is jött a Nap fénylő subában
Utazom
A vonaton az irka-firkák
Hol bódító növényillat, hol szétdobált herkák
Mellettem a virtualitás megszállott rabjai
Távolban egykedvű almafák sziluettjei
A megállóban bohókás részeg táncol
Eközben néhány sablonember homlokot ráncol
Éjszaka a körút, már régen megunt
A pislákoló lámpából a fény végleg kihunyt