kedvem volt. 1.

karadigcsaba•  2009. december 9. 21:09

1965. December 24.Kőbánya, szenteste. Az Antal család estebédhez készülődik. Az apa gyári alkalmazott keres is meg nem is. Az anya a hivatalban dolgozik. Egyetlen gyermekük van: Péter. 7 éves. Roppant konzervatívak ezért nem vesznek akármilyen ajándékot egyetlen fiúknak.
Péter rendes fiú. "Nagyon rendes, csak semmi sem érdekli" mondja mindig édasapja aki gyakran vitte gyárlátogatásra hiszen a jovőjét már előre ki akarta kövezni. Pedig Pétert fiatal kora ellenére a zene érdekelte csak.
Szinte hozzátapadt a rádióhoz. Nem lehetett onnan elkergetni semmivel sem. Sokszor csinálta azt hogy leült az ágyra felemelte bal kezét mintha egy gitár nyakát fogná.  Itt kezdődött el minden.  Karácsonyra csak könyveket kapott. Persze örült neki, mert örülni kellett. De ő gitáros akart lenni, nem is akármilyen.
5 évet várt arra hogy szüleivel megossza vágyait.
-Apa én...-habogta. Kész a leckéd??-vágott közbe az apja.-Igen kész.-válaszolta.
Akkor eredj, ellenőrizd le újra!-förmedt rá a szülő. -Apa, zenész akarok lenni, gitáros.- miután kimondta mintha egy képzeletbeli kötélből hámozták volna ki, de mégis ezzel együtt úgy állt ott mint akit kivégzésre hoztak.
Apja elejtette az újságot, és a szájából is kiesett a pipa. Ennyit mondott: -Judit! Gyere be!
-Te tanítottad erre a fiúnkat?  Ki akar bújni a munka alól. A zenélés nem munka fiam!- kiabálta, Péter meg lesütött szemmel kisétált. Pár perc elteltével anyja is utánament. -Velem őszintén beszélhetsz Peti, én nem pirítok rád mint a goromba apád. Ezért ma nem kap vacsorát az biztos. Egyet tudhatsz, én támogatlak mindenben. Ha ezt akarod hát legyen. Gitár?

-Igen, azt szeretnék.
Ekkor a következő pillanatban egy ősrégi, világháborúkat megjárt hangszert vett elő  a szekrényből. 6 helyett négy húr volt rajta, és a dobja több helyen repedt volt. De Péter úgy örült ennek mint majom a farkának.
-Ez még a dédnagyapádé volt.
-Pengetett?
-Igen, sokszor azokra a dallamokra aludtam el amit ő csalogatott ki ebből a fáradt hangszerből.
Aztán megfogta és lefogott egy csonka C-dúrt. Peti megtanulta első akkordjait. Másnap már a haverok elött villogott vele.
Késöbb már egész jól ment neki. Be is vették az iskolai zenekarba ahol összeismerkedett egy évfolyamtársával akit addig nem ismert hiszen nem nagyon volt barátkozós, ismerkedős típus. Ő volt Maróth Gábor. Szintén gitáros. Ő mutatta meg Petinek az első Beatles felvételeket. Egyből beleszeretett.
-Na ezt hallgasd! Hard Days Night! Halál jó.
-Ez tényleg jó. És ez?
-Az Hendrix. Apám azt mondta szar, és hogy nem vagyok erre az egészre érett. De szarok rá. Halálra szeretem.
Peti nem mondott erre semmit, talán nem is halotta mert anniyra koncentrált Jimi gitárjátékára mint még semmire. Eldőlt az élete. Ezt már akkor tudta.
16 évesen elege lett a konvenciókat hajszoló apjából, és szeretett anyját is hátrahagyva Gáborhoz költözött csepelre. Lélekben leszámolt ezzel. Nem is gondolt semmire. Csak az érzésre figyelt. Az iskola nem érdekelte. El is hanyagolta. Kipróbálta az LSD-t és számokat kezdett írni Gáborral. 1976-ot írunk. Utcazenész. A sétálóutcában csepelen adnak elő saját szerzeményeket és külföldi számokat egyaránt. Általában este hatra elfáradnak, hazamennek. Egy Radics Béla koncerten találkoznak Szotyival aki dobos.Nem veti meg a pálinkát. Azt mondja. Van egy fazeka meg egy botja. Jön dobolni az utcára.Peti érzi hogy ez nem lesz jó, de a Hendrix és Radics kultusz életben tartja. Elérkezünk 1976. május 6-hoz.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

karadigcsaba2009. december 9. 22:38

Én meg még a 20at se : ) De nyugalom. Elég információt gyüjtöttem erről a korszakról édesapámtól, meg járok Radics megemlékezésekre. Sok történet nagybátyámtól, meg apámtól.

Törölt tag2009. december 9. 22:35

Törölt hozzászólás.

karadigcsaba2009. december 9. 22:30

milyen jó is az : ) meg a Good Morning Little School Girl. Voltam nemrég A38 hajón koncerten.

Törölt tag2009. december 9. 22:28

Törölt hozzászólás.