Szilánkok

Tegnap igazán jól éreztem magam. Nemcsak az alkohol miatt. Kielégitő volt. Hallgattam zenét, zenéltem is, táncoltam is és azokkal voltam akiket igazán kedvelek és megint sok tapasztalatot szereztem és rájöttem dolgokra. És ma nem kellett másnaposan focizni menni. vagyis mentem, csak elmaradt.

U.I.: Balázs megbosszuljuk a boroskólát.

Most hogy igy lecsapott a hideg és könnyezik az ég és lassacskán télre hajlunk megint egyre többet filozofálok az idő múlásán, ami meglehetősen gyorsan történik. A "Nem akarom hogy vége legyen!" effektus tört ki rajtam. Tudom mit éreznek a nagy öregek. Vagyis...dehogy tudom. Még nem. Csak sejtem. Azt már elismertem hogy az élet egy stopperóra, és a pause kurvára beragadt, dehogy tényleg csak pislogok egyet és már halok? Ilyen rövid lenne? Dehogy. Mondják. Azok akik elött ott hevernek az évtizedek. Az aggastyánok meg azt mondják: "ÁÁÁÁ milyen rövid volt.!", "Mintha tegnap történt volna." Ezek után nyilvánvalóan felmerül az a kérdés hogy akkor mi az igaz? Megtudjuk. De én mindenesetre azt az érzést akarom magaménak hogy ez hosszú. Az "Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon!"(Janis Joplin) és a bölcs,  mindentudó, hintaszékből a gangról vödörbe köpködő pepis öregúr ambivalenciája van bennem.

gergelycsaba 

kedvenc zenekar. Próbálkoztam.  http://www.youtube.com/watch?v=80Qh47JrBak

Hogy miért szilánkok? Mert  a vers tiszta, átlátszó de közben éles és vág.     Hogy ennek mennyi értelme van azt mindenki döntse el magában. 

 Nem vagyok nagy blogirogatós, de a verseimet megosztom.

Teret adok az exhibicionizmusnak.