ittvagyok, egy szerelem.

eldobom a csikket s miképp ég az erdő
úgy égek bele a tájba, s rubikernő
leszek, feltalálok valami bűvöset
szívnek forrót, agynak hűvöset

éreztem a szeretetet a narancsodban
lednek szemem szállás , hajam csomókban
lóg úgy kelti fel szőrtüszőid figyelmét
tekintsd úgy mint puha kelmét

a madarak indát szőnek hogy feltudjunk mászni
élet-fára, ruhánk fügefalevél de a micsodám így is fázik
isten hozzám ragasztott azt mutatja a lakmusz
bajuszom úgy szúr mint a kaktusz

összehajtom a tájat s a szolid hájat
felemelem , szétnézek , zsebre teszem
így egy vékony résen is beférek bárhová , s párat
nyelek mielőtt eldöntöm hogy az istenek mannájából többet nem eszem