igencsak jó.

megállás nélkül megfeledkezünk a fontos dolgokról és lelkünket kis, hosszútávon jelentéktelen cselekedetek, gondolkodások, sztereotípiák centrumába helyezzük.
De igazából kell. Hogyne kellene. Nem ülhetünk az ágy szélén filozofálva minden nap.
De tudatlanul, önálló gondolkodás nélkül elég szar lehet meghalni. lehet.

pénteken Tihanyban garázdálkodtunk iskolai programon. Volt májfestegetés, hippizés, zenélés, tüdőszinezgetés. Balatonszárszó.József Attila. Emlékezzünk. Én emlékeztem. Én nagyon szeretem Attilát. Úgy érzem zseni volt. Nem az a "zseni"( hogy belemagyarázzuk), hanem ténylegesen az. Engem lekötöttek a kéziratok ,a történetek, a képek, a szavak, a mondatok, az érzések amit a kiragadott szövegek irányítottak felém. Igen, ez szép. De mást viszont nem. Nem akarok bántani senkit. Nyílván megvan ennek is a szubjektivitása. Na jó, volt talán akit érdekelt.  De a legtöbbektől az "unalmas", az "időhúzás" szavakat hallottam. Az életrajz egyes részei engem is hidegen hagynak, hiszen véleményem szerint a versek kronológikus olvasása egy élet vázát visszaadják.

engem igazából csak az rettent el, hogy nagyon kevés embert érdekel az irodalom korosztályomban. Ez részben az oktatásnak is köszönhető. Túl sok a kötelező, kevés a csemege. Sok az erőltetés, és nincs meg az alap gondolkodási metódus elsajátítása már fiatal korban( itt a versek analizálására, megértésére gondolok). Mert ha beleéled magad akkor könnyebb.

(bár az egyetemeken azt tanítják hogy az a rossz olvasó aki beleéli magát a műbe)

na igazából ez a másik problémám az olvasási problémák mellett.

"Szindróma hogy a szinkópa ütések miatt megy a diszkóba
És ott átlát a nők szívén, de ők
Nem sejtenek semmit, a menő
Az aki lécre ültet, avagy helyett talál a hardvernek
A kalapomat a hátam mögé dobom
Eltöröm a kisdobom"

Én.