fallikus mohóság és vaginális gőg.

az én fallikus mohóságom és a te vaginális gőgöd nem fér meg egy csárdában
a  szárnyaimról letépkedett tollak nem férnek el egy ekkora párnában
hiába a gőg ha egyszer alaptalan, s hiába a mohóság ha egyszer alaktalan
a hátsó fertáj, és a völgy is igen széles, lábujjhegyen, hangtalan

osonsz el, tollaimon, ripsz-ropsz már itt se-ott se vagy, s minden nesz
Spárgával fonja össze elmém, roppantgat, úgy tönkretesz ez
Zsugorodom mint a buszról nézve a várakozó tömeg
Zsugorodom, mint egy öreg
dunacsiszolta kövek

egy nagykövet egy egészen icike-picike követ követ
vésed verses füzetedbe, mi igazából egy bársonyszövet
a szöveg mindig más a te szádból, mindig kikandikál
termékeny akkor is még, ha a szív szalutál

az én állati ösztönöm, és a te nemesi modorod nem fér meg egy légtérben
Amit én gondolatban modellezek, azt te megcáfolod a térben
Folyjunk egymásra még utoljára, itt az előszobában
isten is félrelépett, és mégis hisz a csodákban