és ezt is mindenképp

1.
dühöngő bikák gúzsba kötve
szakadék tátong
a kötélen ezer lábbal taposok
mindegy
döglenek, de én szavazok
gerincük még rándul 
úgy örvénylenek
hólyagos lábam görcsbe áll
a vörös homokköveken
napos délelőtt ez
tavasz lesz
mind meghalunk
és meghajlunk egyben
egyben nem élem túl
szívet vesztek
olajos lelkeket
proletárokat, az értelmiséget
kiket fogok én szelídíteni
milyen viadalokon fogadok
és vesztek
és tessék a hintaszékből mondom nektek :
" a szobám falán szarvak lesznek"

2.
most engem néz a táj
csak most szállt rám a part
csak most bújok vissza mélyen a méhbe

most a kurva fizet nekem
szárítom a napot
most éppen az Isten esik térdre

most növekszik a jégtakaró
épphogy csak van demokrácia
most nem gyötör senkit szerelem

most újra magasba nyúlnak az őserdők
az egek jönnek le hozzám
itt lent katalin és regina már nem eleven

3.

köldökéből 
a piszkot talán
kirúgva, leszázalékolva
kikaparná
de ez még talány
egy belvárosi
bölcsebb Buddha 

mellkasáról
az izzósorokat
berúgva, de inkább szalonspiccben
bogozza
rámlehel nehéz borokat
egy külvárosi
pöffedt Isten 

hátáról
a márványtömböt
szédülve az ívek alatt
leemelte
sarkantyúzva a földgömböt
s továbbsuhant
egy vidéki Allah 

4.

skizofrén színészek vagyunk
sznob akkordokat fogunk
hányunk és kelünk
csordultig tele lélekkel
vaskerekek alatt életünk 
egy soha véget nem érő coda