elöször csak kis dolgokat szeretek.

Diskuráltunk arról hogy a rothadó kötelet úgy rágjuk le egymásról hogy
a malterba mártott szívünk ne fájduljon meg, és hogyha gagyog 
valamit a hóhér az se érdekel, ha halál térdepel, ilyenkor senki sem felel
ha ezt túléljük, akkor egybe olvadunk mint a két étcsoki a mikróban, ha perel az ördög márkás zakóban, mert várt minket a vörös igy a május kapkodóban, de rácseszett, mert a Mindenható elengedett, a hóhér meg fellebezett, elment megivott több liter erjedt gyümölcslevet
A két túlélő most együtt nevet, pedig még szinte nevet se tudnak, de úgy futnak ezen az illatos mezőn, én csak írok róla de engem is legyőz, lelkemet magához szorítja, aztán rámcsap mint egy jó magyar parittya, és elenged hamvas csókkal
Csak úgy leheverednek, a pitypangokat szétnyomva. bazsalyogva, és már igen, így jó, gyűrűs újjal ismerkedik a csikló, aztán sziszegéstelen kígyóval a csukló, távolban paripa közeledik, mellette képzeletbeli zebrabarátja: csíkló.
férfi Vs nő: kirakós játék helyzet, és az a fő, hogy legyen férfi erő és női törékenység, késöbb a házasság: régi betegség, mikor meghal a büszkeség, és szeretetlenség lép fel egy idő után, és a szív menne mint jó futár, csak a kaput nem nyitod ki, mert talán nem találod a kulcsot, ma már. El is lesz felejtve, hogy el voltatok ejtve, és hóhér tekerte körbe a nyakatokat, piszkos szálka szúrta talpatokat, de nem rázzátok fel magatokat a konok álomból, hanem csak úgy félvállról nyögsz oda a hálóból: "Én is szeretlek" Esténként aládmászok, mint az autónak, úgy szerellek, és az ördög helyett én perellek, mert a gyerektartást nem fizetted.
A csikló és az ujjak hogy összefutnak? Dehogyis, és ez fordítva ugyanígy van, arra a rétre kéne visszamenni, a frissen nyílt pitypangot szedegetni.

Halkan járok a dübörgő városban
Minek kiáltsak ha egyszer zaj van?
Nem kiáltok én ekkora zajban.
Nem tudok kiáltani, hogyha baj van.

Halkan járok a széles utcán.
Pedig nincs már senki az utcán. 
Pedig látlak, ott futsz ám!
Fuss is el. Ez az én utcám.

Dübörögve járnak a halk városban
Én suttogok neked ebben a lármában
Az a bácsi mit visz a zsákjában?
Nem láttam. Besurrant a kisutcába.

Közömbösen szeretnek a mi utcánkban.
Csak rámondják, de képtelenek, csak szép ruhában
Szép szavakat mondanak, szép órákban
Ezek se jönnek többet a mi utcánkba.