elmegyógyászat

karadigcsaba•  2013. január 2. 19:45

bántotta a szemem a folyosó fénye.a csillogó gránit mohón szállást keresett szembogarunkban, de egy barát ilyenkor azt érzi hogy veled kell lennie, ezért fon két csomót a karjaidból, igen rád , körbefonva.azt nem értettem hogy a lánc minek, olyan ódivatúnak éreztem pláne hogy a polgárnak alapvetően, axiómikusan ismérve a lánc , akár csukló, akár boka között formál hidat.
végül egy repedt, korhadt esztékáajtón esünk be.hát igen a hálák lélekszáma túlmutat a mély köpenyzsebeken.
a szoba üressége teljesen belém szállt.leültettek egy fehérre festett asztal mellé melyen egy bólépohárban sziszegő kristályvíz és egy durván kettétört lila pirula volt elhelyezve. ekkor úgy láttam( ekkor )
hogy serték és férgek borították, apró esőfelhők gyülekeztek feléje ónt hányva. ereje volt, meg gondolata, meg talán tanítása.igazán nem értettem hogy mit is beszélt hozzám, mert olyan halkan és megfontoltan beszélt az óntól pezsgő szívével hogy egy idő után már csak arra figyeltem hogy jókor bólintok-e. mintegy tizenhárom és fél percig folytattunk értelmi és érzelmi vitát, mikor egy érv kezdte el tekerni az agyvelőmet, durván mint a vér és gyengéden mint egy kisgyermek. a hörpintés után viszonylag hamar elharaptam a poharat.erre két merlinszakállas férfi lépett be hogy hordágyra tegyen.sziluettjük még szalutált.
ekkor azt éreztem ( ekkor) hogy bársony és pipacs nő a mellkasomon,fejem fölé érkeztek a bárányok Napjukkal.halántékomat lehelve hörögték : "bocs hogy elkéstünk"
én meg csak röhögtem, de mi van ha az életnek tanítása van, gondolata, vagy talán ereje ?
válaszok nincsenek, csak fekszem a vaságyon, szalagjaimat hűtik a vasak, a kesernyék dolgoztatják torkomat, és közben az agyam annyit dolgozik mint eddigi fennállása óta soha( lehet neki busás nyugdíja lesz ) és hirtelen beakad a mókuskerék, és végül a villáskulcs lesz öngyilkos nem én, és az olaj hiába hágja a fémet

csak egy akta a centrum :

"el kéne költözni."

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!