az ő lelke bizonyosan.

Az ő lelke bizonyosan bigott autista
Bizonytalan, ambivalens, zsebében a lista
Ujjal mutogat világra, a lőszer meg nyista
Csakis arra menj amerre a visszhangok hívnak

Szívét facsarja olcsó facsarógéppel
Aztán reggel nyolckor irodában gépel
Körülötte keringő lineár agyakat lékel
Az élet orra elől páros lábbal lép el

Vér az itala, máj a kenyere
Sikátor a főétel, Budapest a körete
Holdat faggat sós ajakkal: "Valaki szeret-e?"
Magára húzza a fóliát és várja hogy felel-e

Nem felel az. Fejedet a betonra hajtod
A rohadt életbe átázott a karton
Visszaemlékszel hogy szaladtok a parton
Üres még mindig az a bizonyos balkon