átázott semmi

| magyar citrom vagyok, bár egy kicsit megfacsart
a gyomromban a húsgolyó csinált egy svédcsavart
így merengek a verandán:
hogy lesz spanyol barackból magyar lekvár ?"

ideje senki vagyok átázott semmiben
hét nem s hét igen
tagadom
hogy azon a bizonyos napon én tényleg feltámadom
gerinced vezeklőöved, múltad kíváncsi ivarsejt
mostanában
felejt
felejt
felejt
kint ülök az esőben
mióta
tudnám
árnyékesernyő
párás tundrám a dombom épp
aszfaltóceánon gerincre tört jegenyék
úsznak a megálló felé
fa! te legőszintébb lény! 
ki unhatatlan tömöd belém az oxigént
mint nagyanyám az aranymézet télvíz idején!
te, akinek tudtunk hazudni évszázadokon át!
a bűntudat vesz rá arra hogy ezt inkább klaviatúrán
üssem le, ne bőrödbe, húsodba karcoljam a hozzád nem méltó szavaimat!
a leglényegibb bölcs vagy
karcsú ereidnek tétje van és együtt lüktet velem

|| első ajtós felszállás ||

és igen

már megint magamba beszélek