ÁMDE.

De egyedül

Úgy vagyok most, mint a csupasz húrkapálcika eldobva a fű között
festmény éjszaka a galériában
Só a ropis zacskó alján
Bús légy a tarján.

Úgy vagyok most, mint eltévedt pörölycápa az Adrián
Attila a síneken ábrándozva
Soha nem csókolt száj
Táj hol fa nem áll.

Úgy vagyok most, mint hervadt rózsa a vázában
Poros magnó a padláson
Vónó hegedű nélkül
Vád mi már elévült.

Így vagyok most, hogy ördög vagyok ,de villám nincs
Egy tévhit, sose volt villám, csak a Hollywood-i horrorok rakták rám
Úgy érzem magam, mintha a leplet vesztett Jézus aktfotóján kaptam volna helyet
van még itt, szorítok neked.