a számoké a megtiszteltetés

egyszer facsartam szilvafát egy ráncos homlokra
kétszer futott ki kezem közül ikra
háromszor adtam igazat a magyarnak
három sem volt elég , négyet akartak

öt találatot céloztam a lottón
hatszor súgtam magamnak a mottóm
hétszer játszottam a gonoszt
nyolcszor lettem toposz

kilencszer sikerült visszanyávognom magam
tízszer annyit hallgattam
tizenegykor kerültem meg a város beléből
tizenkét utcát ismerek fejből

ha nem engedek a negyvennyolcból a vállalkozásom meddő ? 
ahogy Hofi : mégegyszer ötvenhat , az már száztizenkettő