Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
valamiét ne mengedte szerkeszteni.fail.
karadigcsaba 2009. október 29. 16:24
Az Én....
Az én szívem kvártélya nem sok férőhelyes
Lelkem üde, ropogok, fejem még nem deres
Tapasztaltam mikor szívemre ült a feles
De nem tudom még milyen ha szaladgál a gyerek.
Tépelődök, s nyugtom van, ambivalencia
Stresszelek, meglátjátok, ambulancia
Szerpentínes út, elöttem fehér nyilak
Ingem látom véres, nyelvem alatt salak
Fény elöttem, megállok, felirat kacskaringó
Nő áll elöttem, blúza kék indigó
Sáros kezemet zord hangon kéri
Hirtelen mozdulattal manjettám letépi
Észbe kapok, ülök. És már azt hiszem hülök.
Körülöttem tanácskozva pár főmufti sürög.
Ajtó nyikorogva csapódik, telefon csörög.
Mellettem egy borostás félálomban hörög.
Elmentek a tanácskozók, szemem redőnyt játszik
Kell nekem már ő vagy más, lelkem didereg, fázik
Sóhajtok egyet, végignézek a borostáson
Szól egy hang:-Fiam! Tanulj máson!
karadigcsaba2009. október 30. 11:19
Gondoltam hogy az összefüggéseket nehezen látni de sebaj=) Most hogy igy mondod valóban jobb lenne. Köszönöm.:)
Diacska2009. október 29. 19:39
''...szívemre ült feles...''ezt nem nagyon értem,nem hiányzik onnan egy névelő,de lehet én nem értem,akkor boccs...
A vers zavaros,szerintem ezért van olyan különösen érdekes hangulata,nekem bejön a laza stílus,tetszett,főleg az utolsó két sor:DDDjó kis igazság,okos ember más baján tanul,a hülye meg a sajátján:DDD
Pófás kis vers...:)))
üdv:Dia