Képzelet blogja

Lélekzsebek 

Zsebre téve még ma élünk 

Holnapra már nem remélünk,

Mennyi zseb és mennyi Holnap

Egymás után kivirulnak.

Táncot jár az Isten széke 

Körbe-Körbe szaladj, ülj le,

Helytelen ha nem lesz helyed,

Helyes, fuss csak tovább - Lehet.

Örülj, hidd el, kételkedj hát,

Mindennapi hibád ne bánd,

Egyszerűség kulcsa bilincs,

Nehéz szeretni ami nincs.

Minden van és semmi nincsen, 

Nagy zsebekbe gyűjtött, libben,

Holnap, tegnap, mának kincse,

MOST... suttog, hogy menj - miért ne...

2023.03.22.

https://www.youtube.com/watch?v=qoWRs7lXtYE...

Élet 

Szeretsz-e ? Mondd!

Mikor napfény cserzi az arcodat,

vagy vallod, hogy sors,

a szabadság lánca el nem szakad. 

Remélsz-e? Mondd?

Vagy hiszed ez mindegy, eltelik,

lesz ahogy lesz, nem számít élsz, 

és jó ez így.

Teszel-e? Mondd!

Vagy hagyod, mint magokat tavaszig,

de hullott-e víz, volt-e ott föld,

a"Ki tudja" mindent messze vitt.

Zápor a szó, kezemben só, 

már mar, ha hint.

Szipog a jó, öreg fa ló, 

rejt amit rejt, nem ismerik.

tudom...

Talán sohasem értem meg a mozdulat halálát,

hogy a gondolattól mért nem juthatott el a tettig,

falatnyi hiányért vágyakozó lélek,

hová tekinthet, vadludat keres,

tenyérnyi égen elsuhanó rajban,

ott viszi el, így viszi nyomban,

azt a megmozdulást, ott repül - Látod?

hát így nem nyúlsz érte, ez gondolat kivágott,

lehetetlen kortyok közt, szomjunk, hogy szakad,

kifordított csillagokban sötéten marad,

minden napsütötte, égőként ragyogó,

úgy tűnik el a fény, mint vízben a papírhajó.

https://www.youtube.com/watch?v=Kmiw4FYTg2U

Mint kopott kenyéren az őszi ízek,

úgy kopogok, fanyar kedvek vízén,

savanyú baracknak emlékén alszom,

s ha felébredek majd beágyazom,

az utolsó harapást, abban a kertben,

halovány emlékké gömbölyíteném,

a fák akkori agancsos énje,

még mézillatú volt, nem szegény,

pedig poros volt a padló, az ágyban szalma,

és dunna-magas is volt a csend,

ha ropogott a kályha alja,

még virulni járt a kenyér idebent,

ma kisajdult szíveknek koncán,

vitatkozunk, jah, nem is létezik,

a "minden tökéletes" könnyű arcát,

majd szépre festik és kihirdetik.

(Sáskaemberek)

Majd megszokjuk hogy nem lehet,

és vállat von az ismeret,

a felvont szemöldök alatt,

pár Jesszus szó is kiszakad.

Mikor szájunk szegletén 

hangot nyer a gondolat,

kész vicc már és azt hiszem,

több is lesz egy nap alatt.

Még gondolom, még gondolod,

de már sistereg nagyon,

tűz égeti kedvedet,

vicc, hogy élni is mered. 

Majd megszokjuk, hogy nem lehet?

hogy űznek sáskaemberek?

Mondd, hogy igen, mond, hogy nem.

Néma nem lesz senki sem!