Képzelet blogja

Zene szól a szélben ,táncolj ,gyere

érezd,ahogy lépted lágyan száll már

Mint a szellő ,érezd a fényt.Érezd már

sirva nevet a szél. Fájon borzolt

reményt él.Kéri létét , kéri életét.

Nem kap csókot ,nem kap érintést

Szomját nem olthatja, csak örökké szállhat.

Körbejárhat eget s földet.

Láthat mély érzéseket,

de nem érezhet gyönyörhegyet. 

S ha már kínja öli ,

haragja tombol ,fájdalma kavarja.

Viharként sodorja. Át a világon.

Tombol és sikolt...félnél , ne tedd.

Csak sir kicsit ,aztán elmegy

Elhullajtja égi könnyét, siratva az élet ízét.

Majd látja!Fáj az másnak

ha érez ,ha kínozza vágya.

Megnyugodva szellőként simogat ,

már nem sir sohajként cirogat.

Átérzi bánatod , fájó kínod , holnapod.

Könnyét felszáritja a Nap.

Hidegét elűzve új reményt ad!

Tul szépek az álmaink ahhoz , hogy elrotsuk a valósággal .

Régi, saját mondásom. Ma már tudom, a valóság is lehet oly szép , mint egy álom, csak nehéz elérni.

Tépd szét az árnyakat bennem,
mert darabokra tépnek engem,
a maradék élni akarást
az egyetlen álom forrást.
vedd el az utolsó hangot
nem - többé ne halljatok.

Tépd szét a szabad szárnyalást
nem tűrök többé árulást.
Mozdul az égi Úrnak árnya,
lóg már a viharnak a lába.
Öld meg a védtelen csendet
haraggal végzed ki a percet
mely reményt, hintet keltet,
majd elvette ismét a lelked.

2008.12.nemtudom mért került hátra..s a dátum fent az se jó hmm:-)