Képzelet blogja

Aláfolyt a felhő az égből
Isten kifacsart szíve.
Utolsó csepp könnyét eléd hintette.
Felveszed a porból, gyöngyszem tenyereden
némán nyújtod ékszerét: nem kérted kegyét.

Mosoly figyel arcán, átöleli szíved
-Elmosódott látvány- nem is volt tán: Hitted.
Süt a Nap és dúl a vihar szél cibálja testedet,
mint egy fa állsz mozdulatlan: fejed lehajtva
sáros földre borul gyenge lábad.

Hull a zápor égi tenger,
melegsége körbeölel.
Kezed kinyújtod: tenyereden könnycsepp:
pedig nem érdemled. Kezed felemeled,
égbe kiáltasz: Nem, ne tedd!

Mégis hullik, elönt téged:
megtört lelked s tested temet,
nem enged elmenned. Ömlik könnye zápora
elmos téged messze innen: bárhova,
sír most érted: mondd, mondd, hogy Érted! 

  Apocalyptica - Ruska

Én vagyok a csend  a zajban.
Én vagyok egy hang egy dalban.
Ott vagyok egy ismeretlen mosolyában,
Ki melletted ment el az út porában.
Én ott vagyok Veled:Még ha Te nem is hiszed.
Én :a Remény vagyok.Fogom a kezed!

Én vagyok az utolsó falevél a kopasz fán.
S az első rügy is  mely tavaszt kíván.
Én vagyok az utolsó szál virág a hóban.
Mit egy gyermek szakított le nyomban,
Nagy örömmel haza vitte,vázájába  beletette.
Nézd csak anya: Mint egy lepke!.

Én vagyok az utolsó csepp víz a sivatagban
Én vagyok az ölelés egy barátságban.
Ha földre kerülsz :én ott vagyok Veled.
Fogom a kezed:Még ha Te nem is hiszed!
Kezembe tartom reszketeg testedet
s felnyitom újra mind a két szemed.

Én vagyok az utolsó pillanat a csókban
mely benned oly égetőn ott maradt
s az utolsó pillantás mely lelkedbe mart.
De nem felejted ,mert életben tart!
Én ott vagyok benned .Én könnyezek Veled.
De kinyitom szemed:Mert tovább kell menned!

Ha tested már gyenge:Én ott vagyok Veled.
Az utolsó percben is Én fogom a kezed!
Ott vagyok Veled az utolsó sóhajban .
Mely ajkad elhagyja majd halkan.
Sóhajodban a sóhaj  én vagyok.
De akkor is csak Veled maradok.

Minden egyes jó szó ,
csepp az élet tengeréből.
S én nagyokat kortyolnék,
de szomjam nem olthatom.
Csak cseppek hullanak elém!

Kiáltanék!Szomjan halok!
De hang nem jön ki torkomon.
Kiszáradt  ajkam hangtalan.
nyöszörgő kutyaként ,hontalan.
Csak egy kortynyit kérek még!

Köröttem az élet tengernyi vize,
körbefonja testemet.
De mozdulni képtelen vagyok,
Béna két kezem:nem mozog!
Csak egy pohárral adjatok!

Nem szólok ,csak állok mozdulatlan.
Testemben a forró katlan.
Izzó lávaként égek el.
Előttem az Élet vize.
Csak Egy Valaki.:Lökjön bele!

Szelet kergetett  a kis tündér,

de az mindig elszelelt.

Ajkán kaján mosoly járt táncot ,

Kis Tüdérem ne remélj!

Elvittem az utolsót is ,

nem kapod vissza juszt sem.

Bárhogy kergetsz nem érsz utól,

Hiába már minden.

Sirva ült egy köre szegény ,

megtépett szárnya törött.

Nem fog el már semmit  érti,

A hálóját cafatokra tépi.

Fejét fogja sír és zokog,

teste remegő átok.

Szabadulna menne innen,

de már erő nincsen.

Szétszorta a szél a kincsét,

feladta a csatát!Nincs mért....

A Zöld, A Bíbor És A Fekete

Kereslek néptelen utakon
De csak semmi vár
Dörögve zúgnak a betonon
Mámoros éjszakák

Falakról bámul az unalom
Csak a csend szól rám
Csillagok hullnak
Születnek újak
És Te messze jársz...

Zöld Csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod, legyen az álmod szép

Állok a felnyitott hidakon
Zavaros víz fölött
Kereslek túl tömött buszokon
Bezárt ajtók mögött

Állok ott ahol a szobádban
Bíbor köd szitál
Csillagok hullnak
Születnek újak
És Te messze jársz...

Zöld Csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod szép