Csendkabát

Van még ma négy percem, mondanám,

de mire felfogom, hallanám,

már csak bíz kettő cseng ajkamon,

szavamnak végét elharapom.

Mire ezt leírom semmi sincs,

ajtón fen függ a szó, létkilincs,

nem nyitok sehová már be én,

hintázom pillanat peremén.

... és az íz, mint az ősz, úgy érik,

futnak a színek az ágakon,

fel, fel egészen a szívig,

hol az ágaim ölelnek, s hagyom,

hogy mint az ősz, úgy érjek igazán,

színesüljenek bennem a szavak,

s hajtsanak ki újra és újra,

színvirágokkal hajlongjanak ...

Zsong

szépen számol, mindent tud

én nem tudok,

másik nyelv mit nem értek,

bolond vagyok,

ismeretlen butaság

hát meglehet

kicsi vagyok hozzá sajnos 

nem gyerek

tehetetlen ehetetlen 

szavakat,

nyom az élet fullasztásig

elszakad

elengedem, mit sem ér ez,

elmúlik

megérik majd s megértése

felnőtt hit

Adrinak 

nincs színe és nincs szíve

tányérba ejt épp bele,

megkavar és földre dob,

könnyű parancs, lélek-kopp 

A