Nem
kapocsi.ancsa 2018. január 17. 21:57
kiköpött éj lehelete
élet
Csillagokra bontott lassú mondatok
sehová sem viszlek
mégis elkopott,
mint az utcakő a sarkon
kerekké imbolyog...
s kihull a szó, a kő, az alkonyok.
Bíborba porba vonva az úton
csak lábadozz,
lám, haboz
a Minden úgy vár,
ki tudja már
mire, kire,
merre sodródik a neve:
Égre, földre
kiköpött éj lehelete,
kiszolgált időt nyög a dőre
levele.
Élni akart,
takart - vétket vetkezett,
ismeretlen maradt az érdek,
válla vont lehajtott éveket.
Az összecsukódó szenved éjeket
nem ad helyet a szenvedélyeknek.
Habár
csillagokra bontott lassú mondatok
nem nevetve fonnak hajakból dallamot.
2018.01.17.