Nem

kapocsi.ancsa•  2018. január 17. 21:57

kiköpött éj lehelete

élet
 
Csillagokra bontott lassú mondatok
sehová sem viszlek
mégis elkopott,
mint az utcakő a sarkon
kerekké imbolyog...
s kihull a szó, a kő, az alkonyok.
 
Bíborba porba vonva az úton
csak lábadozz,
lám, haboz
a Minden úgy vár,
ki tudja már
mire, kire,
merre sodródik a neve:
 
Égre, földre
kiköpött éj lehelete,
kiszolgált időt nyög a dőre
levele.
 
Élni akart,
takart - vétket vetkezett,
ismeretlen maradt az érdek,
válla vont lehajtott éveket.
 
Az összecsukódó szenved éjeket
nem ad helyet a szenvedélyeknek.
Habár
csillagokra bontott lassú mondatok
nem nevetve fonnak hajakból dallamot.

2018.01.17.

 
1...678
 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom