Nem

kenyere nincs a maradék reménynek
békétlensége csupa karc,
feltört tenyerén az évek
végének vére, halk, elhalt
 
megfojtva ül a csend a karcsú,
egy lépcsőfokon s feje borul
falnak támasztva nem csikordul
hű önmagához - csend marad
 
ragad a kényszer, lekvárral mézzel,
tagadhatatlan - szurokszíven
szegek a mézzel, vesződnek s kézzel
megszabadulni tőle nem szabad
 
reményt kenyérnek, kést a békének
adni bár tudnék - nem fogok,
a csend ha össze is fog ma törni
félelme legalább kerek marad

Hamu...

Minden mögé benézett
ott állt hátul, mint valami végzet,
kezében árnyékok, leplek a jóra,
lepkék szőtte selyem - szirmok sója, búja...

minden mellett ott ült, várt, és egyre nézett,
türelmesen lassan,
kivárt, úgy lélegzett
meg sem lebegtette az ígéretet.

Hamubársony nehéz, szürke imamalom
mindent körbeőrölt beszórta úgy - alom...
Alom lett az első, alom az utolsó
álomkortyok lassú elmúlása - borsó

szúr, ha alszom s ha nem - minden mögött ott van
sorsígéretemben, fejhajtásban, szóban:
leplet sző, betakar, hamu esőágyon,
minden majd elhalkul
csend sistereg - fázom...

2018.05.14.

The Cinematic Orchestra - Arrival of The Birds & Transformation

Egy!
Nem volt erőm hozzákezdeni a halálhoz,
Hát neki láttam az életnek,
nem mondta senki egyre megy.
Egy!

 
A szó, nem más
mint a gondolataink visszatükröződése,
és ha úgy olvasunk egymás szavában
mintha mögötte lennénk mi magunk is,
talán észrevesszük a másikat.

 
Minden csend csak addig tart,
amíg el nem ül bennünk a Zaj.

https://www.youtube.com/watch?v=OorZcOzNcgE

Kiskabátom, nagykabátom
elhordom én télen, nyáron,
lányoknak is van, nem is egy
évszakfüggő, no de mindegy
 
cipő is kell, zoknik, s ezek
és még mások és egyebek
ki gondolta volna, hogy ez
egyszer szóba kerül, nonszensz
 
nonszensz minden, az lesz ez is,
széjjel néztél, láttál mást is?
nem egy van, de mindjárt három,
egy az több mint az egy, vágom
 
eddig is, volt, eztán is lesz
mondom én, hogy mindez Nonszensz,
s hogy hajnalban már gyomrom forog,
kellett szó mit kidobhatok ...
 

(pirkad, égzengés, csírájában, feledhető, ezüstös,
titokban, lendül, napló, fenyeget, kincs)
 
Kincs mely védve, egyre-egyre,
mondta - Tette? teremtette
csírájában elfeledte
mikor a szél messze vitte
 
vette, vitte - lendül ága
naplopó nem lesz a drága,
naplót vezet, görbe körbe
beleírta, sörbe, bőrbe:
 
égzengés lesz, feledhető
mindig mégis lélegzet ő,
titokban, hol pirkad - pára
ezüstös könny lesz a fára
 
kincs volt, nincs volt, nincs is - lehet,
álmodta csak, az életet,
"ami nincs, az nem is félhet,
nem fenyeget semmi érdek"
 
mondta, s tette, vitte, vitte
minden létét felégette,
mondd megérte? suttog a szél,
én érintlek ... érintettél...