Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
kiköpött éj lehelete
kapocsi.ancsa• 2018. január 17. 21:57
élet
Csillagokra bontott lassú mondatok
sehová sem viszlek
mégis elkopott,
mint az utcakő a sarkon
kerekké imbolyog...
s kihull a szó, a kő, az alkonyok.
Bíborba porba vonva az úton
csak lábadozz,
lám, haboz
a Minden úgy vár,
ki tudja már
mire, kire,
merre sodródik a neve:
Égre, földre
kiköpött éj lehelete,
kiszolgált időt nyög a dőre
levele.
Élni akart,
takart - vétket vetkezett,
ismeretlen maradt az érdek,
válla vont lehajtott éveket.
Az összecsukódó szenved éjeket
nem ad helyet a szenvedélyeknek.
Habár
csillagokra bontott lassú mondatok
nem nevetve fonnak hajakból dallamot.
2018.01.17.
Mikijozsa2018. január 18. 22:02
nagyon költői
"csillagokra bontott lassú mondatok
nem nevetve fonnak hajakból dallamot."
gratulálok
kapocsi.ancsa2018. január 18. 06:56
@skary:
nem is tudom :)
nem lakkozom a hajam, bár ami késik nem múlik, idővel megbolondulhatok :D, no de ha ennél is jobban, annyi nekem, vagy nem
skary2018. január 18. 02:18
két LL sorry :)
skary2018. január 18. 02:17
azé valjuk be őszintén ancsácska hajlakkbú elég nehéz fonni valamit :)