Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Űrbe hulló
kapocsi.ancsa• 2025. január 6. 06:39 • olvasva: 72
Kár, hogy lélegezni mertél,
kár, hogy lépni merészeltél,
hogy lehettél tűbe gyűrve,
csomótlanság szürke őre.
Rám a múltad mikor szabtad,
mikor lettem okkal holnap,
mért lettem a tegnap bűne,
nem is voltam ott, te dőre.
Lám még mindig eltévelyedsz,
mennyi tévedésen merengsz,
minek ide ennyi gond,
élhetnél Te nagy bolond.
Lám még mindig űrbe hullok,
úr bennem ki voltam, látod,
olyan bután ébredezünk,
sodródunk de mért nem merünk.
Animanongrata_2025. január 6. 19:17
Van akinek semmi se jó kár azért megfeszülni, ahogy idősebb az ember lánya nem is tud, tetszett nagyon megint Ancsa :)
skary2025. január 6. 14:56
én mertem nemrég levest
Pera762025. január 6. 07:59
Sok gondolatot ébresztettél bennem is...
Itt "csak" boldogok kéne legyünk. Ez helyett mégis inkább egymást gyötörjük, magunk is... Valahogy ez az embervilág nem nőtt még fel magához.
kevelin2025. január 6. 06:53
Versed szimbólumai tetszenek szépsége mellett átérezhető gratulálok Kevelin