Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tenyérnyi ködben
kapocsi.ancsa• 2017. március 12. 11:48
Emlékszel még a menedékre?
a köd, hogy átrajzolta homlokod,
mint fréziák árnyékában a könny,
csak annyit, s nem többet, adhatok...
romos istenek húzzák a harangot.
Emlékszel még, a fák árnyékában voltál,
hanyagul neked dőlt az élet,
támasztékul álltál, fanyar mosolyévnek
modellt, mint a színpadfények.
Megkopott padokon száradni sem félek,
otthagyottá emésztődik a lélek.
Kád-meleg ( mondanád ) a kihűlésed.
Feltölthetetlenné érünk, emléked?
A menedék, a játszótér, az ének.
A füst és a köd, mért nem melegít meg...
kapocsi.ancsa2017. március 14. 07:25
Köszönöm
https://www.youtube.com/watch?v=DuDhiHSk
Steel2017. március 12. 20:09
Gondolkodtam mit emelnék ki...de most nem tudok egyetlen részt kiragadni...annyira az egész...Szép estét Neked!
Pflugerfefi2017. március 12. 18:23
"Otthagyottá emésztődik a lélek"
ezt a sort kellett kiemelnem, mély mondanivaló!
Tetszett!
BakosErika2017. március 12. 18:20
Megkopott padokon száradni sem félek,
otthagyottá emésztődik a lélek...
Nagyon tetszett...
Bugatti3502017. március 12. 17:20
Emlékszel még, a fák árnyékában voltál,
hanyagul neked dőlt az élet, most is éreztetted ! :)) Ölelésem! :)
skary2017. március 12. 13:01
emléxök