Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
selyemigen blúz
kapocsi.ancsa• 2013. január 20. 14:19
Csikordulnak a hangok
valami ellebben a szem előtt,
egy lepel, egy kendő, selyemigen
blúzát veti a szerelem.
Gombjai rőzseszemek, lángok,
tüzeket szítanak vad álmok.
Tente vétek, aludj
szép álmok karjában.
Vetkezik a tudat
keze épp magasban,
elegáns kis esti
lélegzetruhában,
melle piheg a mának
- emelkedik, süllyed,
előző alkonyok
messze menekülnek.
Megrendül a minden
homlok a homlokhoz,
érinthető szavak,
az idomokhoz,
érnek, elérnek, égnek,
tenyerekből izzik
el a csend.
Élek.
kapocsi.ancsa2013. január 21. 07:00
Köszönöm, hogy olvastátok:)
pepo2013. január 20. 19:17
Megrendül a minden
homlok a homlokhoz,
érinthető szavak,
az idomokhoz,
érnek, elérnek, égnek,
tenyerekből izzik
el a csend.
Élek.
turk.eva2013. január 20. 15:41
Tudod, ki jutott eszembe ;)
turk.eva2013. január 20. 15:34
''A faragatlan fa, épp úgy mint a faragatlan ember, hűen tükrözi az anyag eredeti természetét.''
(Csontos Márta)
csak, mert tetszik :))
turk.eva2013. január 20. 15:24
:)
Kicsikinga2013. január 20. 15:23
Nagyon szép vers!
Törölt tag2013. január 20. 15:23
Törölt hozzászólás.
Molnar-Jolan2013. január 20. 15:11
:)))
kapocsi.ancsa2013. január 20. 15:08
:)
Törölt tag2013. január 20. 14:26
Törölt hozzászólás.