otthont mutatók

kapocsi.ancsa•  2012. március 8. 07:04

Visszafojtva várakozik
a kezeinkben őrzött ölelés
 
most csak így szorítjuk
egymásra a vágyat.
 
Csak annyira, hogy fájjon,
majd ajkunkhoz emeljük
finom ízeit,
 
karcolásaink nyomait,
a kézfejen futottat: életjeleink
átszaladnak rajtunk.
 
Tekintetünkbe mélységet csennek
gyomrunkba hisztit
érintéseink udvarolnak - levegőt
a lelkünknek.
 
Elborított elbújt csókok,
távlatot vetítő mozdulatok,
majd, ott meg ott, a Tudod.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kapocsi.ancsa2012. március 8. 20:22

Köszönlek Virág:)
mint mindig, örülök neked.

Kedves Júlika
köszönlek.
Az otthont kicsit úgy érzem, magunkban hordozzuk, nem helytől függ, hanem, hogy kivel, kikkel vagyunk.

kapocsi.ancsa2012. március 8. 20:20

Köszönöm Attila, hogy olvastad:)


Sea:)
Addig jó...

Szép napokat

kapocsi.ancsa2012. március 8. 17:40

Skary:)
elhiszem, hogy ismered a viharokat:D

kapocsi.ancsa2012. március 8. 17:39

Era:))
Szeretem, ahogy kiírod ami eszedbe jut.

'' mint a villám, mint a fény, s mint a szenvedély: lángvirág''
egy világ...
Igen többen voltak körülöttünk, sokfelé jártunk:)
:))

kapocsi.ancsa2012. március 8. 17:34

Köszönöm Erika, hogy olvastad
Inkább csak eltett gondolatok :)
szép napot neked is

juli482012. március 8. 10:54

Hát ilyenek ezek az otthonok... Tekintetüónkben mélységek, gyomrunkban hisztik...
Nagyon szép vers.

Törölt tag2012. március 8. 10:00

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2012. március 8. 09:37

Törölt hozzászólás.

bel_corma2012. március 8. 07:34

Sokat sejtető... Szép! :)

skary2012. március 8. 07:20

hogyaviharbanetudnám :)

Pera762012. március 8. 07:19

''életjeleink
átszaladnak rajtunk.'' - mint a villám, mint a fény, s mint a szenvedély: lángvirágot hajtanak. Egymásba kapaszkodás, a te életed az enyémmel együtt, egy vonalon... Nem is a tenyéren, a kézfejen, a vérerekben. Titokban - mert gondolom ott többen voltatok, hol ezek a gondolatok bennetek életre keltek - vállalva, fájva, s tudva, hogy Itt, majd...
Szééép...

BakosErika2012. március 8. 07:18

''Tekintetünkbe mélységet csennek
gyomrunkba hisztit
érintéseink udvarolnak - levegőt
a lelkünknek.''

Igen, valahogy így....:)
Szép vers, tetszett!
Gratulálok kedves Annamari!
Legyen szép a napod!