Össze-vissza gondolatok -Az "ÉLETRŐL"

 Keith Urban - Once In A Lifetime

Élned kell még: csak tudnád miért,
egyszer  csak egyszer volt még
mikor az ég a földel összeért,
csak egyszer éltél két lélekként
egyet kaptál ölelésként
mi a lelked festi színenként.
Így kérlek halj, lásd meg és járj,
hogy menni így, így is muszáj.
Magad tedd meg, azt amit kell
csak lépni még amíg van mért,
de látni is kit  érint az ég
Lásd meg kérlek azt ami tiéd
amit neked küldött s harsant az ég,
de ne engedd és ne hajítsd felettem
bánni fogod ha veszted, feledten.
Jaj miért ereszteted s engedted várni
mint léggömb száll  ki tudja hol áll
majd meg talán, hol az ég földre hál
még egyszer táncot lejtett, ölted meg,
gyilkold csak a keringőben a csendet
pihent reggelben még az egyetlent,
mi a  pillantás a tengerekben
mikor a hegyek magasába vágynak..
s végzetes törés a szirteken mi a mélybe
hullna csak, hogy végre elérje
amit sosem,.az alant elterülő tájat.
A felhők közt magasló magány..
kinek még tépett madár se a párja...
csak a napnak ereje fájdalma várja..
ki sírna, de könnye elég a völgybe
mit tűze éget a életnek ölébe,
nem hullhat hiába, fájhat láthatatlan,
marad hát visszafojtott vágyakkal
néma szájban keserű hangokkal
zárva önmagát..sikolt az egyetlen
 pillanat mikor az ég és a föld
egyszer még összeér..s eggyé ér
akkor meglátod, menni muszáj ..
mint a Nap a hegyen körbejár
magányuk hangja őrökre rád talál.
Majd lásd meg mégis.. menni halál,
mert odajutsz vissza, honnét indultál.