Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
örök halandó
kapocsi.ancsa 2018. február 24. 08:57
Mindent megesz az idő
összecsukódnak bennem a szavak
korhadó illatok feszengenek
a padlás feljárónk alatt
elkelne a meleg ("ócska paplan memoár")
didereg a lámpás - pislákol a nyár.
Porszemhintán táncol, hogy láthattalak
(homlokunk mögött volt gondolat)
Finoman morzsol, mint hajszálakat
a kéz, hogy megérinthetett a rég,
retinánk mögé beleégett kép
semmi sem elég, és minden pont jó,
egyetlen tegnap sem távolodó,
mi vagyunk az idő, az örökkön halandó.
2018.02.21.
Jesse Cook - Afternoon at Satie's
Törölt tag2018. február 25. 09:47
Törölt hozzászólás.
19682018. február 24. 18:02
Azt hiszem, Erika fogalmazta meg a legkifejezőbben...
R3ventlov2018. február 24. 16:27
Ez bizony nagyon szép kedves Ancsa!
A záró versszak különösen, maga az időtlenség...
Jó volt olvasni!
BakosErika2018. február 24. 13:19
Finom szépség.
Gratula.
Rozella2018. február 24. 13:08
jin-jang vers... csodaszép!
Törölt tag2018. február 24. 10:37
Törölt hozzászólás.
dreaming582018. február 24. 10:04
Ez olyan leheletfinom csipke - idéznék belőle, de nem szabad - így egészben tökéletes!
Nagyon!
Ölellek