örök halandó

kapocsi.ancsa•  2018. február 24. 08:57

 

Mindent megesz az idő
összecsukódnak bennem a szavak
korhadó illatok feszengenek
a padlás feljárónk alatt

elkelne a meleg ("ócska paplan memoár")
didereg a lámpás - pislákol a nyár.
Porszemhintán táncol, hogy láthattalak
(homlokunk mögött volt gondolat)

Finoman morzsol, mint hajszálakat
a kéz, hogy megérinthetett a rég,
retinánk mögé beleégett kép

semmi sem elég, és minden pont jó,
egyetlen tegnap sem távolodó,
mi vagyunk az idő, az örökkön halandó.

2018.02.21.

Jesse Cook - Afternoon at Satie's



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2018. február 25. 09:47

Törölt hozzászólás.

19682018. február 24. 18:02

Azt hiszem, Erika fogalmazta meg a legkifejezőbben...

R3ventlov2018. február 24. 16:27

Ez bizony nagyon szép kedves Ancsa!
A záró versszak különösen, maga az időtlenség...
Jó volt olvasni!

BakosErika2018. február 24. 13:19

Finom szépség.
Gratula.

Rozella2018. február 24. 13:08

jin-jang vers... csodaszép!

Törölt tag2018. február 24. 10:37

Törölt hozzászólás.

dreaming582018. február 24. 10:04

Ez olyan leheletfinom csipke - idéznék belőle, de nem szabad - így egészben tökéletes!
Nagyon!
Ölellek