mondatporok

kapocsi.ancsa•  2017. augusztus 4. 09:08


Nem kiabál rám a vágy

nem tart emelt tenyerén,
mint az átló vonalán
úgy hintázom, én, meg én
 
Hallgatunk, csak hallgatunk
nem sodorjuk holnapunk,
csend ha fekszik - órahang,
jár felettünk, elragad:
 
az időd, a társad - Mennyi!
Az enyém a száz mákszemnyi.
Csupa lázidőt gyaláz,
elketyeg, hallgat, magáz.
 
Gyermektelen bizalmaim
lapos napok
könnyű dacok
köny(v)ek közé
zárt az égbolt.
 
Mondatok, mozaikok,
napra nap egyet kapok,
ropog, kopog,
törik, morog
erőtlenné
imbolyog.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762017. szeptember 24. 09:34

Amikor a mi kétes és az énegyedül lüktet a fülben és még bennem...
Ez jutott eszembe.
A cím remek, a vers is tetszős.
Szépeket!

BakosErika2017. augusztus 5. 15:09

az időd, a társad - Mennyi!
Az enyém a száz mákszemnyi.
Csupa lázidőt gyaláz,
elketyeg, hallgat, magáz...

Jó vers.

Törölt tag2017. augusztus 4. 15:56

Törölt hozzászólás.

dreaming582017. augusztus 4. 12:37

"erőtlenné
imbolyog." - az nem biztos hogy jó! de a vers igen!
Ölellek drága Ancsa!

skary2017. augusztus 4. 09:19

imbolyog a délibáb

Rozella2017. augusztus 4. 09:19

Szomorú, ha elporlik a bizalom, ha "nem kiabál a vágy"... "erőtlenné imbolyog" az érzés... Kifejező, nagyon jó vers!

"az időd, a társad - Mennyi!
Az enyém a száz mákszemnyi.
Csupa lázidőt gyaláz,
elketyeg, hallgat, magáz."

church732017. augusztus 4. 09:12

Poros lettem.. megfogott! :)