Napfény-álm ok
ködvirága
ajkunkra rajzolja
a csendet.
2011.
Langymeleg hiányosságok hirdetik végleteink:
elérhetőek, a végtelent meg nem találjuk,
csak a képzelet szabta vágyunk fűti fel a világot,
s hogy a Minden másképp lesz Majd szava, mindig
belecsúszik a tenyerünkbe, mi meg csak tartva, szeretve,
nézzük kicsinykis napfelkeltéinket,
ahogy kezeink közül felkelnek a fények: apróságok vagyunk mind,
kézbe vett ébredései valamelyik jövőnek
______________
halál dobog, sikolt a csend
vádat dob az ártatlanra az ártalom
halál dobog az életre
Irgalom.
csupasz mellkassom szívébe
tőr hegyek
segítsetek
segítsetek
2015.03.30.
Szerkesztő: kapocsi.ancsa
Figyelők: 18
kapocsi.ancsa• 2010. március 1. 22:24
Éhes ősi ösztön
húzza rám ruháját,
meztelenül állom
érzéki csodáját.
Mozdulatod fonja rám
e képzelet, mint este
érintésed ízét
érzékletben festve
bevackoltam magam
tested melegébe...
Ágy sarkában ülve
térdre hajtom fejem,
mosolyogva élem
tested vonalát,
fejeden a karod
miként ível át,
eltakart szemedet
álmos fény figyelte
nyugodt szívvel alszol,
otthon vagyunk - végre..
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!