Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Köszörüli ránk az élét
kapocsi.ancsa• 2009. december 13. 20:45
Úgy viselem ezt a csendet
mint elszabott ruhát,
amely reám terített
egy elszorult hiányt.
Második bőrömként lélegző
bársony, oly szoros,
hogy hangtalan egy szót se szól,
a csendzár foglya most.
Ma arctalan a harag s másé
nincstelen cserép,
mi máztalanul színtelen
de kopott széle épp.
De mégis vág, mondd hol törött,
tán elrepedt a hang,
s most köszörüli ránk az élét,
egy kifordult harang.
/Kifordult gondolatok/
/Mostanában sok sületlenséget írok, bocsánat érte, de éretlen az élet, köszörületlen , kicsorbult, s átláthatatlan./ Bocs/
esti
Hogyan..
Hogy szül a szó
némaságot
vajh miként
néma csend,
mit sótlan nem nyel
egy se le,
kit érezni teremt,
az élet.
Hogy halljad mélyről mosolyát
mit néked átad még,
mielőtt majd eltűnik,
majd ismét csend a vég.
kapocsi.ancsa2009. december 14. 10:43
Köszönöm a cukrot, a kávé úgy is elég keserű..
Törölhetetlen ? Mért ne..csak kb két évnyi balgaság, tudod. Minden csak egy gombnyomás kérdése..
narnia2009. december 14. 09:51
http://blog.poet.hu/gondolatok/39#hozzas zolas
ja , és amíg itt vagyok, és főzöd a kávém egy kis hangerő :
http://www.youtube.com/watch?v=XafGVomdW p8
mert valamikor , valahol vége van a csendnek is
Törölt tag2009. december 14. 00:09
Törölt hozzászólás.