Képzelet blogja

http://www.youtube.com/watch?v=RVXXgBecbB8

Most elmondom mid vagyok, mid nem neked .

 Vártál ha  magadról szép éneket, 

dícsérő  éneked én nem leszek.

Mi más is lehetnék ,csak csönd neked.

E szó jó , csönd vagyok, csönded vagyok .

Ha rá még kedved van ,maradhatok.

Ülhetsz csak türve,hogy dal nem dícsér,

se jel se láng csak csönd ,mely égig ér.

S folytatom mid vagyok,mid nem neked,

ha vártál lángot az nem lehetek.

Fölébem hajolj ,lásd hamu vagyok.

Belöllem csak jövöd josólhatod.

Most elmondtam,mid vagyok, mid nem neked.

Vártál ha magadról szép éneket,

Dicsérő éneked én nem leszek,

mi más is lehetnék ,csak csönd neked.

Hajnali harmat száll
És minden cseppjén megcsillan a fény,
Ahogy legördül hosszú fűszálak hegyén,
A városkapunál
Az érkező megáll,
Csak egy csavargó; vagy egy álruhás király?

2. A falakon túl a nép
Éli nyüzsgő, zajos, mohó életét,
És az ismeretlen a város főterén
Egy faragott kőre ül
És a tömegben egyedül
Egy furcsa, régi hangszeren különös dalba kezd.

3. Mint a suttogás a szélben,
Nem volt több a dal,
És félig el is fojtotta az őrült hangzavar,
Mint a suttogás a szélben,
Könnycsepp a harmatban,
Gyémántpor a szálló homokban.

4. És aki arra járt,
A gyűrött kalapba pénzt dobott talán,
És ment tovább a dolgai után.
Aztán évek múltak el
És századok teltek el,
A város mindig változik, az emberek sosem,
A színhely mindig változik, a történet sohasem.