Képzelet blogja

Személyes

kapocsi.ancsa• 2014. november 1. 07:43

Pillanatcsaló

Vannak kik azt mondták: Szóalkotó vagyok,
más szerint szépre csipkézett poklot írok.
Kaptam kérdésként: Tudom-e, hogy nem én írom amit,
s csak közvetítőként vagyok itt?

Mondtam tudom...
és mondták negatívságom,
s én bólogattam - Tudom, nincs is rá tagadásom.
De mindenkit az élet formál, olyanná, hogy így látom.

S hogy kérték - legyen célom?!
Válaszom az rá - Volt!
De mint kerékpáros az utcákon:
Olyan a cél, a döntés lehetősége,
elénk áll, tolat, fordul, megálljra kényszerít.

S gyakran miért elindultunk, megszűnik, átíródik,
vagy épp már ott sincs, mert nem vár tovább.
S megszűnése fel nem róható...
ilyen ez az élet, folyton elinduló.
Csak sokszor máshová érkező,
mint ahová a terv vélte, végső lépteit.

Így minden marad, a Tér, a Szél, a Talán Valahogy
a Mindegy és Akár, Vagy Akárki és Dehogy.
Az Esetleg Véletlen, befutó továbbrobogó,
Csorba, Életlen, Pillanat? és csaló...
változó.

http://www.youtube.com/watch?v=gkKKLFjSxbc

2 hozzászólás

kapocsi.ancsa• 2014. augusztus 23. 09:36

minnél többet látva

Annál jobban,
minél tisztábbá forrnak a szavak,
s az utak kövein sok ember átkacag,
hordott ruhákban kimosott vétkekben,
áthozott sorsok kísérleteiben,

de annál inkább, keményen, biztosan,
áll a bizonytalan, magasan s határán,
"nem számít"-ot szajkóz az idő,
szakadt ruháján is átsüt a jövő:

hogy kár továbbfutni,
maradni biztosan Szabad,
megnézni ahogy, és hogyan formálódik a "rab,"
fekete trikóján feszül a végtelen,
erős tekintetűen, nem foszlik, vértelen.

Ennyi csak, nem kell több,
hajszálnyi csupán, de van!
Mikor minden más csak átutaz,rohan,
megmarad, talpát a vállvetés nem billegteti,

csak nem szólt még senki neki,
hogy itt lesz a jó - nem feledni.
2014.08.22.