Képzelet blogja

korlátok közé zárlak
mint esőt a hideg
ha télen hullanál
ne ismerjelek meg
 
víz fölé helyezlek
mint párát a nap
minduntalan itt
ott csapong-a-lak
 
lakol mindenkor
mindenhol seholban
akkor is valahol
mint szél az ablakban
 
zilált léted nem szól
nem tudhat oly foszlány
mint virágpor a földön
korlátlan szimultán

Elharapott ordításaink
ragadtak fogaink közé szúrni,
s hogy szilánkos mosolyunk
nem kétség, ég, át fog alakulni.
 
Miként két stég közé szorult folyó
sietünk köreink vége felé,
bár már szunnyadna az a nyár,
az az ősz, mikor hegyeink zápora
így megszalasztott.
 
Mily jó lenne megint halkan csörgedezni,
apró kavicsok közt boldogan, tudatlan.
Talán csak a hidakra felnézni néha,
és a lépések zaját megállítani magam
 
Kellene...
Nézd csak, szitakötő száll a tegnapban,
s valami hang, egy esti séta tán
morajlik a gondolatokban
s elillan...

https://www.youtube.com/watch?v=qmh67TA9yyA
https://www.youtube.com/watch?v=Jqps9ZdMxs0

Mikor szembetűnő a távolság,
(kimarta talpam az idő)
és szemem oda sem néz,
ahová nem kell,
hogy ne keljen lelket takarni, melyik a feltűnő?
 
Ha bot van nálam, vagy ha flastrom takaró,
melyik a jobb, melyik a való...
Hol kell keresnem ami nincs sehol,
s kell-e az nekem, ha nem emészt.
 
Sebtelen tenyeremben nem pihennek álmok,
csak a port söpröm le minden délután.
Leveles a ház, de kedves, inkább legyen ez,
mint sótlan szavak pora - Maradjon gesztenyelevél
 
annak zörgése már el nem ijeszt...

Emlékszel még a menedékre?
a köd, hogy átrajzolta homlokod,
mint fréziák árnyékában a könny,
csak annyit, s nem többet, adhatok...
romos istenek húzzák a harangot.

Emlékszel még, a fák árnyékában voltál,
hanyagul neked dőlt az élet,
támasztékul álltál, fanyar mosolyévnek
modellt, mint a színpadfények.
Megkopott padokon száradni sem félek,

otthagyottá emésztődik a lélek.
Kád-meleg ( mondanád ) a kihűlésed.
Feltölthetetlenné érünk, emléked?
A menedék, a játszótér, az ének.
A füst és a köd, mért nem melegít meg...

Snowy White - Midnight Blues

Néztem, ahogy lekvárt kent a kenyérre,
nagy komolysággal, s arca kisimult az első falatnál,
mintha az étel édese felidézte volna benne az élet édesét...
egy falat illúzió, vagy egy nyelet béke,
mindenesetre valami megnyugvásféle.

Gyomra kevésbé háborgott ezután,
s mintha mosoly is feltűnt volna az arcán,
ahogy elmerengett a gyümölcsízeken?
nem szerintem egész máson - azt hiszem.

Másmilyen a gyümölcsmosoly: hamvas ízt idéző fura nyári ár,
ahogy szétterül egy üvegnyi ízben,
csupa lázban, mintha várnál.
Várnál az első mosolyra mely szembefut veled tavasszal,
miközben érzed ahogy karjába ölel a nappal,
s a szél...

Az a csalfa, az a mindenhol elérő bizsergő érkezés,
nem kevés... De nem is sok,
nem több mint ami elég ok,

egy mosolyra, egy gyümölcsvágynyi percre,
egy elképzelt falatnyi életre,
mely beérlel újra ízeket,
lekváros kenyéren az emlékezet...
2017.01.18.

odett es a go girlz - belepek egy helyre