Képzelet blogja
Egyéb"mozdulat dúdoló"
Napokat, holdakat formázok homlokod mögé
eltett napok eltelt idejét, s míg te kezeddel arcomra simítod nyugalmadén kicsit még kiabálok odabenn. Szeretésed emel engemtekintetedben viszel s elhallgat olyankor minden mikor öledbe veszel. Hangtalan dúdolás alakul dallammázene vagy bennem, ének - ki hallaná ahogy az utcán, vagy máshol épp hallgatom,néha, csak néha hangosan dúdolom...égformázó
Nincs otthonom se hazám
se szavam se koronámmit az égre felteszeknapnyugtakor ott leszek, hol a templom tetejénépp, hogy leül majd a fénypillanatra megpihenlángkísérő évszíven, igenlően táv pihenmessze égi képibenarcokat lát ki akarfestett felhőben nyaral, mint anno a háztetőnpléden pihent jó időn,eget kémlelt - ki lehetaki fentről néz eget...(dallam, anno)
érintésed
szerelmetes érintésed
valami külön értelmet nyert e szó általad
valami varázslat bújt meg alattad
talán bőrödben hordod a bájolást
vajon az illatod lehet a "hibás"
lehet a viszont érintés édes bűne
hogy telhetetlen vágyaim űrje
mely hozzád bolyong, szédül szeret
s játszik testemben énekeket
érintés érintés
te szerelmetes
pillanatkép
apró gyöngyök a fűben - emlékharmatok
mintha könnyezett volna a hajnal egy létmesét
csöndben szomjazom, a mindenért
gyönge szirmokat visel a tér, ködcseppeket fagyasztva mesél
majd gyöngyöket fűz a tél, fűszálak hegyére
fénygyűjtő apróság a semmi közepébe
ámító -érintő
Szókezek
nem látlak - fáradt tánc
sort táncolnak kezeim
s betűtánc lépkedők
a hiány elemeim
nem tangó s nem salsa
keringőnek túlzott vágya
nem riszál, lépeget
meg-meg áll torpan a "mára"
vezettet távolról,
nincs idő nem terel
meghajlás s fejt emel
az ember s vár a kéz is
kétfelé bárhogyan
ölel táv-világot: hátha
s finoman újakat
vitt megint a táncba
parlevú monami
sasszé s párba kettő
lemenő feljövő
jövő? az esztendő
korba jár, hova szól
mindegy? mind egyre várva
keszkenő s kesztyű nő
az új ruhába zárva
toporog
példa nincs
hol a "szék"
mit megtalálva,
ujjhegye
majd megpihen
egy arcon
érint álma