Képzelet blogja
EgyébSzemed bűvöletébe ne lélegezz engem többet(Kép)
Vékony szendeséggel nézett reám
-Hozzám bújsz?ajka rezgésére figyeltem, szeme mélyére láttamvolna,de ahogy nyúltam feléködbe burkolódzott feloszlott füstalakká finomult,majd mosolygott a pirkadat alatt,meghajolt, feje félre hajtva némán nézett,tekintete szomorú sarkábaa nem jöhető könny beleégett.Csillogást mímelt a látszat,ahogy átsütötte a fény,piros alázatát térdre hajtotta a remény.
"-Eljöttem, voltam, bocsánatod padlójába fényez a képzelet,de el nem ér kezed többet, mert nem lehet.
Ismerésed hajnalára nézel épp,kezemben hoztam volna a reggelt, de nem lehet,ahogy az alkonyi érésbe sem hozhattam volna éjeket,ne nézz így reám,kezed remegése sem tehet igazzá,
árny vagyok csak, csupán a fény játszik alakká,szemed bűvöletébe ne lélegezz engem többet,ez a látvány igézet, retinád tükrére égetett.
Sajnálom. Álmod rablását, színeztem...játszottam, mint ahogy víztükrön az esőcseppbentáncolnak a tündék egy mesében.
Ébredj! Hallod? Bocsásd meg, hogy nem is éltem."
http://www.youtube.com/watch?v=aNzCDt2eidg&feature=g-vrec
Éltem...
Büszkeségem, lelkem pogácsája lenne,
ha
nem égett volna oda
de,
még a frissensült illatát őrzöm,
hát,
elküldöm levélben bűnöm,
hogy
édes-sós süteményszíved
ént
szeretni büszkeség nélkül se vétek
így
lelkem illatának hangja
már
szavakból van kifaragva,
ott
olvasod s én itt írtam neked,
nincs
büszkeségem, csak a szeretésem
lehet-tett
veled
.
füst-vékony /értelmetlen betűjáték/
füst-vékony vonalak
apródok tánca a jég alatt,
csúszkálnak a szavak
korcsolyabetűk
kisiklik az Á, vesszőtlen mutat,
nézd "A" lettem,
már nem kiáltok Á,
de halkan szólok a hang alatt,
mutatok merre haladtak
mindazok, kik felbuktak,
ott a pad alatt, látod?
arra megmarad,
mind ki a fűben, piheg s vad,
pedig éltek még az É-k
de E lett végül mindből, s épp
bíz egy sem, egy sem maradt,
az E, meg az A, ez-az - szalad,
Ő-nek vágya, naggyá válva
felmutatott a világra,
"Ő az, enyém, álmom vágyam"
majd jégkockát játszott a nyárban,
s most Ö is ott ül, E meg A-nál
betűk magán hangzójánál
egymásra találva - ha,
elveszik végre, mindahány,
eltévedt betűtalány,
s össze koccannak a Mással,
de végre gabalyodnak egymással,
játéklábak színpadán,
minden gondolat - talány,
lány lenne, vagy nem
s télen
elcsúszik minden
a jégen
nyitva zárt pöre hátha
bezárt az égbolt
felfeslett a fényrongyos felhőit rázza a ribanc Nap szűzekorbács - koronájalázat penderít a tüzre, vérvörös ruhát akasztfelhúzza száját a lángjanyelvet ölt a világranyitva zárt pöre hátha perzselve vetkezett szentekismert alkonypírt nyúz az időaz égbolt kirekesztett kék-boltozata Nő http://www.youtube.com/watch?v=8NjbGr2nk2cérintésrajzoló
Mikor az éhezésünk szavakkal lakik
nem jól, hanem csak bérbe adatikminden mondatunk megágyaz a vágynakmintha nem volna így jó, égi kalásznak magasba emel, elégetnek hangokhát még az ujjak, kis kalandoroks ha eltéved néha a betűk kiszórt magjami kezünkkel egymáson húzzuk össze újra formálódunk mindig, mint földön az életösszesodrunk még pár millió évetmint ős idők foglya, egymásból kirakvaérzéki láz rajzol, formál újra. 2012.04.14.