Képzelet blogja

Egyéb
kapocsi.ancsa•  2012. szeptember 1. 21:18

füst-vékony /értelmetlen betűjáték/


füst-vékony vonalak

apródok tánca a jég alatt,

csúszkálnak a szavak

korcsolyabetűk

kisiklik az Á, vesszőtlen mutat,

 

nézd "A" lettem,

már nem kiáltok Á,

de halkan szólok a hang alatt,

mutatok merre haladtak

mindazok, kik felbuktak,

ott a pad alatt, látod?

arra megmarad,

 

mind ki a fűben, piheg s vad,

pedig éltek még az É-k

de E lett végül mindből, s épp

bíz egy sem, egy sem maradt,

az E, meg az A, ez-az - szalad,

 

Ő-nek vágya, naggyá válva

felmutatott a világra,

"Ő az, enyém, álmom vágyam"

majd jégkockát játszott a nyárban,

 

s most Ö is ott ül, E meg A-nál

betűk magán hangzójánál

egymásra találva - ha,

elveszik végre, mindahány,

eltévedt betűtalány,

 

s össze koccannak a Mással,

de végre gabalyodnak egymással,

játéklábak színpadán,

minden gondolat - talány,

 

lány lenne, vagy nem

s télen

elcsúszik minden

a jégen

http://www.youtube.com/watch?v=9DmxJ3ZW2zw&feature=related

kapocsi.ancsa•  2012. április 27. 14:43

nyitva zárt pöre hátha

bezárt az égbolt

felfeslett a fény

rongyos felhőit rázza

 

a ribanc Nap szűze

korbács - koronája

lázat penderít a tüzre,

 

vérvörös ruhát akaszt

felhúzza száját a lángja

nyelvet ölt a világra

nyitva zárt pöre hátha

 

perzselve vetkezett szentek

ismert alkonypírt nyúz az idő

az égbolt kirekesztett 

kék-boltozata Nő

 

 http://www.youtube.com/watch?v=8NjbGr2nk2c

kapocsi.ancsa•  2012. április 16. 18:17

érintésrajzoló

Mikor az éhezésünk szavakkal lakik

nem jól, hanem csak bérbe adatik

minden mondatunk megágyaz a vágynak

mintha nem volna így jó, égi kalásznak

 

magasba emel, elégetnek hangok

hát még az ujjak, kis kalandorok

s ha eltéved néha a betűk kiszórt magja

mi kezünkkel egymáson húzzuk össze újra

 

formálódunk mindig, mint földön az élet

összesodrunk még pár millió évet

mint ős idők foglya, egymásból kirakva

érzéki láz rajzol, formál újra.

 

2012.04.14. 

 

kapocsi.ancsa•  2012. március 30. 21:13

"mozdulat dúdoló"

Napokat, holdakat formázok homlokod mögé

eltett napok eltelt idejét,

 

s míg te kezeddel arcomra simítod nyugalmad

én kicsit még kiabálok odabenn.

 

Szeretésed emel engem

tekintetedben viszel

 

s elhallgat olyankor minden 

mikor öledbe veszel.

 

Hangtalan dúdolás alakul dallammá

zene vagy bennem, ének - ki hallaná

 

ahogy az utcán, vagy máshol épp hallgatom,

néha, csak néha hangosan dúdolom...

kapocsi.ancsa•  2012. március 14. 21:29

égformázó

Nincs otthonom se hazám

se szavam se koronám

mit az égre felteszek

napnyugtakor ott leszek,

 

hol a templom tetején

épp, hogy leül majd a fény

pillanatra megpihen

lángkísérő évszíven,

 

igenlően táv pihen

messze égi képiben

arcokat lát ki akar

festett felhőben nyaral,

 

mint anno a háztetőn

pléden pihent jó időn,

eget kémlelt - ki lehet

aki fentről néz eget...

 

 

(dallam, anno) 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom