Képzelet blogja

Jamie Winchester & Hrutka Róbert - Lonely Angel...

Egy kettő három..leteszem..
de nem , mégsem nem teszem
egy- két- há és akarom
nem megy, de már nem bánom
perc - perc telik időben
nem fut mégsem el tőlem
Nap nap halad magában
nincsen mégsem magányban
Egy - két illó gondolat:
el jut hozzánk: szaladhat.
Két szó s köszön harmadik
míg az idő lassan eltelik,
egy-két három megteszem
végül úgy is elveszem..

Valaha szép volt, valaha volt
de megfakult képe mára csak holt
a Valaha  arca tenyérbe hajtva
festetlen simult karodba halva.

Valaha volt szép, valaha az volt
mára csak csontváz vigyora holt
Vicsorog mosolya tenyérbe marva
nyomokat hagyva égettet csontra.

Valaha volt rég szépe, ha volt:
kép csak mi álca, láttad hisz szólt
fedetlen ajka fogakkal rakva
kacagva öl meg lelked harapva.

Valaha voltál, valaha éltél
valaha régen naivan léptél
Valaha ajkán csordul a véred
Valaha kacag, harap és véged.

 Primal Fear - Angel In Black (Promo Video)

 primal fear - black sun

folyt.

Valaha voltam valaha írtam
holnap nem leszek, Valaha eltemet.
S Valaha ajkán kaján mosollyal
táncot jár felettem,vérvörös hajnallal ...

Valaha talán én leszek Valaha
s lelkedbe fájdalmat harapva
vigyorgok dühödten arcodba
s reszkethetsz majd átváltozva. 

 III Ways to Epica kamelot

 Kamelot - The Haunting

Harsány nevetés ébreszt fel.Már este van, a járgány egy útszéli csehó mellett áll.
Az öreg két férfival épp az ajtó előtt beszélget, látom felém mutogat .Érdeklődő tekintetek követik kézmozdulatát és közelebb jönnek.
-Hello . .. dörmög bele az egyik az arcomba,  jobb szemöldökét felvonva szemügyre vesz.
Nem tudom épp milyen lehetek hisz tükröt se mostanában láttam.Lehet jobb is.
-Hello,bocs, megmondanátok hol is vagyok épp?  összenéznek... Nyugi nem hibbantam meg..legalábbis azt hiszem.De nem tudom, hogy kerültem ide,  Van e a közelbe valami város ?
-Van. ..feleli a másik, hangja vékony mint az alakja, amin a ruha úgy áll mintha legalább  húsz kilóval nehezebb pacákra szabták volna.Elálló fülei mögé rágott ceruzát tett, alig kancsal tekintete egyszerre nézi arcomat s talán a nadrágom.
Rájövök mért is csodálkoznak öltözékemen.A nadrág szakadozott és koszos, térdemnél kissé véres.Kezemmel érintem hajam,egy zsineggel fogtam össze míg fogságba voltam, szalmaszálak lógnak belőle, úgy mint a pólómról,annyira nem rívok ki közülük.
A nagyobb  a torkát köszörüli s annyit mond:
-Talán ha érdekli van erre mosdó is .Látott már esetleg olyat?
-Köszönöm.Láttam.Merre van ? /kérdezem miközben lekászálódok a teherautó platójáról.
-Talán ott az ajtón túl!  Vigyorog az öreg sofőr , nem épp bizalom gerjesztő.Négy sárga foga előreáll , kiharaphatná a pókot a sarokból.De szavam se legyen , elhozott idáig.
Lassan lépkedek s érzem az engem vizslató tekinteteket.
Belépve az ajtón jobbra nézve meglátom az ajtóra felfirkált rajzokat .Hmm ..
Az egyiken egy férfi húz hajánál fogva egy nőt , kezében söröskorsó.
A másikon egy hajcsavarokat viselő nő kezében a sodrófával épp a következő púpot helyezi el a pasas fején.Na, ez lehet a női mosdó.
Bemegyek, az vár  amit gondoltam.A földön szétszórt csikkek, a mosdón a rozsdás nyomot hagyott az idő a csepegő csap nyomán. De a kezem arcom megmosom azért mielőtt a falon félbetört tükör felé lépek.Belenézzek?Kockáztatok..
-Na ez nem volt jó ötlet.Halántékomnál hosszú heg, erre nem is emlékszek..mikori lehet?
Szemem sötétnek látszik jobban mint kellene a sokáig napfény nélküli bezártság megtette hatását.Arcom fakó kissé beesett a napi egy evés nem volt elég.Nem ilyen voltam..el is fordulok .Csak kerüljön a kezem közé aki képes volt oly sokáig ott tartani, kitekerem  nyakát .
Mire kimegyek már a pultnál vár a két idegen.Kérdő tekintetem láttán megszólal a cingár.
-Az öreg elment, dolga van.Ránk bízta magát.
-Van itt telefon?
-Van.... feleli helyettük egy fiatal lány a bárszékről felállva belép a kiszolgáló részbe és felém nyújtja telefonját. Elveszem kinyitom, majd mozdulatlanná dermedek.
Jaj  ..kit hívhatnék? Szemem behunyva emlékezem.
Hiszen leléptem..az életem otthagyva keltem útra azon az átkozott  vonaton.Barátoknak egy-egy üzenetet hagyva..Ne keresetek! Nem mehetek vissza..Széthullott életem maradványait tettem bele egy utazótáskába...s hátra se nézve léptem ki az ajtón.s irányt nem nézve szálltam fel az első vonatra.Onnan vitt el valaki a vonatról..elaludtam s a mélybe bezárva ébredtem.
Látom figyelik megakadt mozdulatom .A telefont visszaadva igyekszem hadaró beszéddel meg nem történtté tenni az idő kiesést.
-Nem megy valaki véletlen valami sűrűbben lakott részre?Sürgős dolgom lenne.
A sarokból előbukkan egy nő eddig fel sem tűnt.
-Én szívesen beviszem, a kórházba megyek.Csak beugrottam egy kicsit pihenni.
Mosolyogva néz rám.
-Megyek . Viszlát :)Nézek vissza a fiatal lányra aki mosolyogva csak int majd visszalép a pult mögé.
Ismét Úton vagyok.

 Boombastic - George of the Jungle

 Tarzan & Jane (George & Ursula)

Mesélni kezdek, s az idegen csak hallgatja mint dől belőlem a szó.
Elmesélem álmomat s azt miként jutottam ki onnét, mert az álom valóság volt, megtörtént.
Próbáltam elfojtani az elmúlt fél év alatt de hiába az akart nem megy.
Napok teltek el a sötétségben de az idő relatív ha az ember azt se tudja nappal vagy éj van épp.Egybefolyt időben a fázás és őrület ellen az éneklés a sötétben című dalom adtam elő.Jó közönség volt a fal, hiszen nem fütyült ki hamisságom ha volt is nem hallhatta más, csak a kövek.Néha nyílt a csapóajtó, de hang sose szólt hozzám , már kísérletet se tettem rá, csak szótlan nyúltam az újabb csomagért.
Időnként a felidézett dalokra ugráltam magamban.A falakat újra és újra áttapogattam, hátha elkerülte valami a figyelmem és van kijárat.De nem volt.
Majd mikor már feladtam minden reményt arra gondoltam kész nem eszek tovább, egy nap  az épp ledobott ennivalót gyorsan megragadva felhajítottam a csapóajtóhoz.
-Nesze, edd meg Te. Te szemét akárki is vagy.S örülhetsz feladtam.
Ekkor az ajtó nem csukódott be.Csönd volt, majd egy árnyékot láttam s a magasból egy kötél hullott le.Meg se mertem mozdulni.. most mi van?
Majd felugrottam és megrángattam nem esett le.Átjárt valami kétségbeesett erő és sírva kapaszkodtam egyre feljebb.A peremre felérve kezemmel húztam fel félig magam,
 lábam vissza, vissza csúszott.Egy kiálló kő végigszántott térdemen miközben kimásztam,  vakító volt minden s szemem fájt. Tudtam meg kell szoknom még a fényt.
Négykézláb másztam el a lyuktól nehogy visszaessek.
Szaporán pislogva próbáltam többet látni. Hát nincs itt senki?
-Hahó! Hol vagy? Válasz nem jött, de akkor ki dobta a kötelet?
Szép lassan kezd a szemem a fényen keresztül is látni.Valami fából készült épületben vagyok,körülöttem szerszámok.Érzem olajos szagukat, s a széna illatát ami a sarokban kupacban áll.Még nincs erőm felállni, de körbenézek.A magasból a deszkák mögül áttörő fényt figyelem ..az életet.A fényben szálló apró porszemek forgását..
Kelj fel..kelj fel szajkózom magamnak..Hátamat egy szintén fából készült tárolónak támasztom majd a kezemmel megérintem, végre nem kő..
Majd felállok, nem érzem a késztetést a sietségre, lassan lépek.
Kinyitom a kaput s halk nyikorgással tárul elém a kinti világ.Az első amit meglátok a szembe lévő romos ház, ajtaja félig leszakadtan lóg az ablakok betörten hirdetik itt élet nincs.Körbejárok mindent egy kihalt tanyán vagyok .Töröm a fejem bár eléggé fáj.
Kérdések özönlenek bennem s válasz sincs rá.Kihozott ide? Mikor? Minek? S most mért engedett ki? Nem értem..ááááá a francba.Fáj a térdem.
Te hülye tyúk, szólok menj már keress valakit aki segít.
Kimegyek az út szélére, nem egy sűrűn járt vidék.Gyalogolhatok..de kint vagyok.
Élvezem a fényt , elindulok de merre? Balra semmi, jobbra szintén hmm ec-pec ki kéne számolni.Jobbra tán ritkábbak a fák ..arra megyek, hátha hamarabb érek lakott vidékre.
A poros földúton lépkedek, az idő telik.Próbálok emlékezni de csak feketeséget látok.
Nem tudom mennyi idő telhetett el mióta ott lenn voltam.
Az erdő ritkulása után ébred bennem a remény, majd csak jön erre valaki.
Szemem tán délibábot vetít elém, a távolt figyelve porfelhőt látok.Majd egy autó zúgása..Istenem add hogy az legyen.Majd meglátom amint egy teherautó közeledik felém.
Tovább egy tapodtat se megyek , bevárom.Kiabálok integetek,  s a rozzant járgány hangos csikorgással áll meg mellettem. A vezető tán lehet hetven is, fején koszos kalap,  szájából cigi lóg s lazán kihajolva végig mér.Szemöldökét felhúzva rám néz: - Stoppolunk?
Vigyorog , szájába lévő maradék  fogán a dohány rajta hagyta nyomát az élet folyamán.
-Elvinne?
-Hová? hmm?De persze ..Hátul a platóra felszállhat, ha nem kényes..-száját elhúzza s felsandít rám.
-Köszönöm..mondom s gyorsan hátra sietek. Amint  felszállok már indul is, megbillenve dőlők a platón lévő zsákok közé.Nem tudom mit vihet, de nem épp illatos.
Nézem a  rohanó fákat oldalt s a távolodó út lassan egybefolyik.A kocsiból zene szól, valami helyi rádió adó lehet, de végre zenét hallok . Remélem hamarosan hazaérek..
de hova? Hol is lakok? Hisz most adtam el a házat..hmm majd eszembe jut :) Mennem kell..

Írjam még ? hmm :) áááá

 Idézet egy filmből: Nekem lámpást adott az úr kezembe Pesten

"Tessék nekem megmondani,

én vagyok hülye? 

vagy a világ hülye?

Ha egyszer felülnék a lóra..

én is lesza..ám a poros lábúakat?

Le én de még hogy le sz..nám ,

magasról bizony ám.

Csak, hogy én f.. vagyok , csókolom.

Nekem magas a ló fel se érném, 

vagy ha fel is érném nem lenne rajta nyereg , az tuti ! "

 Nekem lámpást - Hidas műsor