Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Idő Te képtelen határán heverő suttogás...
kapocsi.ancsa• 2009. április 15. 15:06
Már nem mozdul a semmi, minden percben végzet
magam elé nézett kedvem.. elérem mit nem értek
tenyerembe fejem hajtom ..kedves igézet hol jár
holt tenger hullámzásának nincsen határ
Csituló hangóceán, suttogó vad orkán
harcos az akarat tengere
elveszett erőm..a végtelenbe
Monoton telnek csak perceim..
elsodort édes hű álmaim
nem mozdul az idő csak percegését hallom
lomhán jár a jövő csoszogóan.. talpon.
Rezgő fák feletti párafelhő lélegzet
talán egy potomnyi látható végzeted,
elmúló idő lehelete ködbe rejtve
nem fogható létezésnek vértezete.
Meg nem rágta vasfoga az időt
láthatatlan szállható kergetőt.
Idő Te képtelen határán heverő suttogás
tán adsz egy percet még semmi mást,
hagyd hát az utolérés egyetlenét
a lehetőségének egyetlen esélyét..
s ragadom meg mit nem lehet
erősen megfogom percedet...
kapocsi.ancsa2009. április 15. 21:31
Drága barátnőm..Köszi:)
Te talán jobban beleláttál mint én magam!!
Én csak hagytam..folyni a szavakat..
S köszönök mindent :))
narnia2009. április 15. 16:31
''Nem mozdul már semmi
percek telnek....ennyi''
Tán adsz új percet......
Tartsd meg erősen....el ne ereszd!!!!!!
kapocsi.ancsa2009. április 15. 15:22
Nem mentem mélyre:)
S nem is vers..talán csak mennék az idővel..minek nem látom végét..
Salamon2009. április 15. 15:20
Elég mélyre mentél ezért a versért. Nagyon jó!
kapocsi.ancsa2009. április 15. 15:13
:))
Köszönöm, Kedves Dia
Diacska2009. április 15. 15:11
Húúúú,ez nagyon jól sikerült,gratulálok :D