Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
hiánytalanul
kapocsi.ancsa• 2018. május 6. 06:54
Hiánytalanul
Mint a kék, mely éggé válva
fekete lesz - vihardráma,
kavargóan könnyű, harsány
sötétülő mélye korcán
megvillanó tettek - hegek
mutatják, hogy miből mi lett,
vágyból hiány, s annak láza,
lázból porond, melynek váza
megáll most az éj peremén,
csontváza - test, halott remény,
hiánytalan minden bánat,
ott feszülnek (lobog - fárad)
forognak a színek, élnek,
kiégnek s mint halott ének
dallampernye hull kezemre,
ennyi volt, hiány a mennybe
így került, elszenderült
föld a földre visszaült
________________
hiányoznia kellene valaminek
de tudnom illene azt, hogy minek,
hiánytalanul tudom az eddigieket
besorolhatóvá váltak a Nem-ek
hányszor mennyire összetörődve
kigombolva földig gyökerekre
sajtolt a sors sója, hiába hiánya,
feltűnés nélkül nincstelen hibája:
lehetne, ne legyen,
észrevenni sincs terem,
már megszokásokból terelem
keretek közé a jelenem
hiánytalanul felszegezhető
feszengő kész, elviselhető
körötte túl, csak a végtelen jelek
hiányoznia kellene valaminek