Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Harmatnyi gondolatok...
kapocsi.ancsa• 2008. december 14. 23:28
Harmatos fűhöz simítom tenyerem
hidege élénkít- elnyeli a kezem
csillogó reggeli kedvesem
hajnali párába csendesen.
Leheletbe zárt meztelen
párafelhő leng felettem
megpihen velem lelkemen
harmatcseppek a testemen.
_______________________________
Csillagpornyi fényhomok,
éjbe szétszórt lábnyomok
követném az égbe fel
csillag volnék, égi jel.
Búcsúzik az éjnek lánya
felhőfoszlány a ruhája.
Földön fekve elterül,
lehelete szenderül.
Fűhöz bújik, álmodik
az új Hold majd megtelik.
Csillagpor száll fel az égbe,
fényként élhet a sötétbe.